A fájlcsere és a digitális másolási lehetőségek korlátozása látszólag a szerzők érdekeit védi. A valóságban, vagyis a pénzügyi kumutatások szerint azonban egy nagyon szűk kiadói kör, illetve a "jogvédelemből" élők még soványabb halmaza számít a rendszer kedvezményezettjének - áll a Lehet Más a Politika (LMP) fájlcsere-legalizáló javaslatának indoklásában. Az LMP arra hivatkozik, hogy az általa szerzői jogi lobbinak nevezett csoport folyamatosan összemossa a valóban üldözendő kereskedelmi célú másolás és a magáncélú fájlcsere fogalmát, és évek óta tömegesen zaklat és bűncselekményekkel vádol egyszerű, a zenék letöltésével semmilyen kimutatható kárt nem okozó (és pláne nem profitot termelő) magánembereket - többnyire diákokat.

A szervezet álláspontja szerint a közpénzből létrehozott kulturális értékeket minden jogi kötöttségtől mentesen szabadon terjeszthetővé kell tenni, hozzátéve: a kiadóknak monopoljogot biztosító védelmi időt is radikálisan rövidíteni kell. Az LMP öt évet javasol, miközben jelenleg az alkotó halálától számított hetven év a határ, amit semmilyen érv vagy számítás nem indokol: senki nem alapoz üzleti terveket ilyen hosszú időszakra, hiszen nem lehet tudni, hogy egy ma létrehozott kulturális művet bárki vásárolni fog-e mondjuk tíz év múlva.

Az LMP a jogdíjak hazai rendszerének teljes eltörlését, azaz például az üres adathordozókra kivetett reprográfiai díj megszüntetését is ajánlja, ez ugyanis kirívóan megdrágítja itthon a szóban forgó termékeket, ami azzal a következménynyel jár, hogy a hazai vásárlóerő jelentős részét külföldre tereli.

Az LMP-éhez hasonló javaslattal kampányolva a svéd Kalózpárt nemrég bejutott az Európai Parlamentbe - miközben Svédországban nemrég olyan törvényt fogadtak el, amely illegális cselekménnyé minősíti a fájlcserét. Hasonló szabályozás él Franciaországban is, ám az európai országok többségében - így Magyarországon is - a magáncélú letöltés és másolás pillanatnyilag nem jogellenes, a feltöltés jogi megítélése pedig nem egyértelmű.