Néhány évvel ezelőtt magam is építettem hasonló objektumot, csak én nem kilátónak neveztem, hanem kerti szalonnasütőnek, ezenfelül magam terveztem, nem pedig sztárépítész, plusz nem az európai kontinens finanszírozta a munkálatokat, hanem saját zsebből álltam a költségeket, mint ahogyan ezrek és ezrek ebben az országban; nem nagy ügy, némi kézügyesség kell hozzá és megfelelően behűtött sör.

Hanem az ország legdrágább szalonnasütője más aspektusból érdekes. A helyiek és a pályázatot elbíráló Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szerint a bodrogkeresztúriak azért kértek pénzt kilátó építésére, mert a turisták a vízmű elkerített dombjáról nézték a tájat, tehát a tilosban járva. Mármost Magyarországon kifejezetten unikumnak számít a bodrogkeresztúri megoldás: megtehették volna azt is, hogy a vízművel közösen, valami parkolási társaság mintájára karhatalmat játszva, hülyére büntetik a turistákat, időnként saját zsebre is regulázva, majd helyi pártszervezeteknek is juttatva a pénzből, ahogyan azt illik. De nem. A település elöljárói teljesen szokatlan módon a logikus és civilizált megoldást választották, deviáns hozzáállásuk miatt egyszerűen nem törődve azzal a következménnyel sem, hogy például az új kilátóval a turisták akár jól is járhatnak.

A kivitelezés aztán már a huszonegyedik század elejének Magyarországa: a negyvenmillióból épült új kilátó alacsonyabbra sikerült, mint a vízmű dombja, így a turisták a jövőben is innét fognak kémlelődni, igaz viszont, hogy ha már jól kigyönyörködték magukat a tájban, átmehetnek az új kilátóhoz szalonnát sütni.

Az mindenesetre megnyugtató, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szerint a 39 millió forint beruházási költség teljesen indokolt. Mégpedig azért, mert nem csupán szalonnasütő épült, hanem kerti padokat is telepítettek köré, ám mindezek előtt ki kellett takarítani az egész környéket, az erdőt is beleértve, ami már önmagában húszmilliót tett ki. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fejlesztési hivatal és az önkormányzat, sőt az összes létező dokumentum szerint az ország legdrágább szalonnasütője teljesen korrupciómentesen épült, egyetlen lenyúlt fillér se tapad senki kezéhez, ideértve a pályázatot elbíráló hivatalnokokat, a fő- és alvállalkozókat, joggal mondható tehát, hogy a bodrogkeresztúri szalonnasütő mintaberuházás.

Ebből viszont az következik, hogy nincs mese, tudomásul kell vennünk, hogy Magyarországon a piac értékítélete szerint egy csekély mértékben megmagasított szalonnasütő építése a vele járó nagytakarítással negyvenmillióba kerül. Ha viszont ez ennyibe kerül korrupciómentesen, akkor miért vagyunk felháborodva azon, hogy korrupcióval együtt mennyibe kerül az autópálya, a metró és bármely objektum építése, amihez anyag, al- meg fővállalkozó és rengeteg szerződésszegés szükségeltetik, vagy hogy egy csúcsveszteséget termelő közlekedési vállalat vezérigazgatója miért keres majdnem anynyit, mint a német kancellár.

Itt valami tehát korrupciómentesen se stimmel, ami csak azért fontos, mert eddig abban az illúzióban ringattuk magunkat, hogy ha nem volna korrupció, mindjárt egy csapásra minden olcsó és jó lenne.

Hacsak nem egy zseniális húzásról van szó. Ha Bodrogkeresztúron nem negyvencentis, hanem csak kicsivel magasabb kilátó épül, a kutya sem törődik vele. Ezzel a negyvencentis kilátóval viszont a település kivívta a sokadalom érdeklődését, s nem volnék meglepve, ha az elkövetkezendő időkben ezrével érkeznének külföldről is a turisták Bodrogkeresztúrra, megnézni a világ legalacsonyabb, szalonnasütővel kombinált kilátóját, mi pedig nem titkolt büszkeséggel néznénk szét a vízmű dombjának tetejéről: bárki bármit mond az elmúlt húsz évről, két kezünk s tehetségünk által mégiscsak alkottunk valami maradandót.