erretévedtem | 2009. augusztus 23. | 11:12:31

Kedves evianna!
Ahhoz, hogy valakire "rámondják", hogy diszlexiás, elég komoly vizsgálatokon kell átesnie! Csak úgy fűnek-fának nem osztogatják! Van az Országos Beszéd Szakértői Bizottság, aki adhat ilyen szakvéleményt (csak ők és egyelőre senki más!)
Egyébként egy jól képzett, nagy gyakorlattal bíró logopédus elég hamar meg tudja állapítani, hogy egy nagy csoportos óvodás diszlexia veszélyeztetett e. A valódi diszelxiások számára léteznek még kis hazánkban sepciális "logopédiai osztályok" ahol fantasztikus eredményt tudnak elérni a tanítók és a logopédusok közösen. Sajnos az integrációnak ez az osztályfajta is áldazatul esik. (Nem gazdaságos 15 tanulóval, 2 tanárral oszályt "üzemeltetni". Ja hogy ezek a gyerekek megtanulnak olvani, írni, az senkit nem érdekel:-()

evianna | 2009. augusztus 17. | 09:55:54

jvaítás: "- éS onnantól a pedagógus nem felel semmiért."

evianna | 2009. augusztus 17. | 09:54:55

Anjou | 2009. augusztus 16. | 14:02:46

nagyon egyetértek én is: a diszlexia divatszó lett, fűre-fára rámondják (hasonlóképpen a hiperaktívhoz meg az autistához) - én onnantól a pedagógus nem felel semmiért.

ahogy a jelek szerint senki nem felel azért sem, hogy tizenéves gyerekeknek szövegértési problémáik vannak, ellenben elképedve tapasztalom, hogy az érettségi feladatok kábé fele szövegértés! (az egy más kérdés, hogy néha gyalázatosan rossz a feladat felvezetése, esküszöm, kétszer-háromszor el kell olvasnom, hogy mit is ír a hogyishívják, pláne olyan témákról, amelyek csak érintőlegesen kapcsolódnak ide, de lehetőleg archaikus megfogalmazású jogszabályi bekezdésben, hátha sikerül jól megvezetni a szegény, izzadó tenyerű érettségizőt, dolgozzon meg azokért a 0,5 pontokért!)

igen, bajok vannak a tankönyvekkel, az egyre újabb kiadásaikkal, a sokféleségükkel is - na de ettől pörög az üzlet, nem?

evianna | 2009. augusztus 17. | 09:46:38

Gallicussal nagyon egyetértek: az átlagnál intelligensebb, gyorsabb felfogású gyereknek akár nehezebb is az élete az iskolában.

"szerencse", hogy nemcsak nálunk van így: Németországban valami felmérés derítette ki, hogy kifejezetten magas IQ-jú, nagyon kreatív gyerekek gyógypedagógiai iskolába kerültek (el nem tudom képzelni a mechanizmust és a döntési láncot, ami ezt eredményezte, de tényként beszéltek róla, és nem csupán 1-2 gyerekről, hanem több tucatról!)

evianna | 2009. augusztus 17. | 09:42:39

na, azért nekem lenne egy kérdésem:
mi van, ha a gyerekről 12 éves koráig "nem derült ki", hogy - vegyük az elsőt - diszlexiás?
akkor neki annyi?

ezt azért is kérdezem, mert tudom, sokan húzódoznak attól, hogy a gyereket fogyatékosnak minősíttessék (tudom, külön kifejezést alkalmaznak rájuk, de a jogszabályi környezetben mindig a fogyatékosokkal azonos csoportba kerülnek, utánuk jár magasabb fejpénz az iskolának)

másfelől meg azért kérdezem, mert diszlexiásnak lenni tulajdonképpen jó buli is lehet: úgy tudom, az összes tankönyv ingyen van nekik, az érettséginél több időt kapnak az írásbelire, segédeszközöket - pl. helyesírási szótárat - használhatnak stb.

akkor most az a gondos szülő, aki szerez egy papírt, a kellő időben?
a másik:
nem lehet, hogy jól jár az az iskola, amelyikben sok a diszlexiás, diszgráfiás stb.?

(halkan kérdezem: nem lehet, hogy ez is rontja a statisztikákat?)

zeni | 2009. augusztus 17. | 09:42:26

Anjouval tökéletesen egyetértek! Amióta valaki -gondolom én-Kossuth dijat kapott a szóképolvasás feltalálásámért (egyszerűbben az olvasás saccográfiára való cseréléért) Ugrásszerüen megnőtt a "diszlexiások" valamint -mivel az olvasás és az irás sziámi iker- a diszgráfiások száma. Tapasztalatból beszélek, több mint 25 évvel ezelőtt rájöttem úgy november táján, hogy az akkor elsős gyerekem aki papirforma szerint "folyékonyan olvas" igazából kvázi versként szavalja a suliba begyakoroltakat valamint a képek alapján saccol.
Na akkor "kezembe vettem a dolgot" megpróbáltam visszaidézni saját hajdani elsős koromat és jóemlékű Magdi néni módszerét, megtanitottam a gyereket betüről betűre szótagolva olvasni. Vért izzadtunk mint a ketten mert nem vagyok egy "pedagóiás álkat" módszertani ismereteim sincsenek, de sikerült a gyerek "kigyógyult" a soha nem volt diszlexikájából, és természetesen a diszgráfia sem környékezte meg. Minden szükséges betü belelerült a leírt szóba, a helyesírás és az elválasztás sem okozott problémát később .
Véleményem szerint az a legnagyobb baj, hogy sokkal egyszerűbb valakit "sérültnek" nyilváitani, és ilyen címen "kimélni" mint foglalkozni vele.

Terminátor | 2009. augusztus 16. | 20:00:49

Nincs szükség csodagyerekekre, csak csodafelnőttekre.

totyalaci | 2009. augusztus 16. | 14:40:26

Végre egy teljesen oké cikk,aminek minden szava és állítása igaz. Néhány dolgot azonban megjegyeznék gyakorló igazgatóként,pedagógusként:
1, Miután tán sikerül Magyar Bálintot kivonni az oktatás szellemi irányításából,hátha készülhetnének olyan központi tantervek,amelyek nem olyan full-liberális alapon jöhetnének létre,mint pl. egy hétvégi program. Nagyjából ismerjük a mai magyar "gyerekanyagot" és egyszerre lehetne korszerűsíteni a tananyagot és lejjebb szállítani a lécet. Az nem fehér embernek való,amit ezeknek a szerencsétlen kölköknek meg kell tanulni. Annak idején fele ennyit tanultunk,de képesek voltunk 40-50 évesen is tanulni új dolgokat,mert alapból nem vették el a kedvünket.
2,Meg kellene változtatni a középiskolák felvételi gyakorlatát és tananyagát is. Az egy vicc, hogy vannak a központi felvételik,mint mérőeszközök-ezek egyébként alapvetően jó mérőeszközök-aztán mintha semmi se történt volna,megy a kőkemény biflázás, a lexikális ámokfutás. Néhány kivételtől eltekintve a mai magyar középiskolák annyira kreatívak, mint egy betonszamár. A középiskolai metamorfózist valamilyen szinten követnie kellene a felsőoktatásnak is. Csak most és így baromira kényelmes
3,Amíg ez az álomszerű változás nem következik be, szigorúan ellenőrizzék, hogy az általános iskolák megkapják-e a cikkben említett feladatokhoz a többletjuttatásokat az államtól,önkormányzattól,ami ezekhez a speciális megmozdulásokhoz kell egy iskolában?

Anjou | 2009. augusztus 16. | 14:06:55

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Anjou | 2009. augusztus 16. | 14:02:46

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Gabe | 2009. augusztus 16. | 13:51:58

Általában fordítva szokott lenni. Felső tagozatos tanulók nem értik, amit olvasnak.
Már nem tudom melyik "szaktekintély" mondta azt, hogy: "ki mondta, hogy a gyereknek alsó tagozatban kell megtanulnia írni, olvasni, számolni". - Persze, ha ezeket nem, akkor nem tudom, hogy mit csinálnak alsóban.
Nem a pedagógusokat akarom mentegetni, de nagyon megnehezítették a dolgaikat.

Gallicus | 2009. augusztus 16. | 13:39:32

Nem csak a részképesség hiányos gyerekekkel nem tud mit kezdeni a legtöbb pedagógus, hanem a kiemelkedően jó képességűekkel sem. Az unokám már alig négy évesen olvasott, öt évesen már használható írá tudásra tett szert mindezt szinte autodidakta módon. Neki a játékot legtöbbször az jelentette, hogy az anyjával, apjával iskolást játszottak, amelyben mindig ő vállalta a "tanuló" szerepet. Olvasás értése egészen kimagasló volt attól a perctől kezdve, hogy elkezdett olvasni.
Miután bekerült az iskolába míg a többiek küszködtek ezzel azzal, később feladatlapokkal ő agyon unatkozta magát, hiszen pillanatok alatt megcsinálta a kért feladatokat. Miután a lányom kérte a tanítónőjét, hogy adjon a kislánynak külön feladatokat és próbáljon felkészültségének megfelelő feladatokat adni - ezen a pedagógus megsértődött. Nyilván nem az én unokám az egyetlen, aki ilyen felkészültséggel és képességekkel kezdi iskolai pályafutását. Állítják, hogy száz gyerek közül 5-10 biztosan rendelkezik az írás, olvasás ilyen színtjével. A velük való törődés sem megoldott. Sőt visszahúzzák őket az nagy átlag szintjére.