A Feszített szék. El-Hassan Róza alkotása

Toporog a művészettörténészek, muzeológusok, műkereskedők, műgyűjtők és elszánt laikusok hada egy virtuális műtőasztal felett, az életmentő beavatkozásra váró, halovány beteg neve: magyar képzőművészet. Nagy művészeink - akiknek nem adatott meg a kivándorlás, és az ezzel járó nemzetközi szereplés lehetősége - még mindig láthatatlanok a határokon túl, alig akad valamicske a méregdrága külföldi megmérettetésekre. Ráadásul itthon nemcsak a művészetre szánt pénz, hanem az értő, vagy legalábbis kíváncsi közönség is kevés - vakargatják az illetékesek tanácstalanul a tarkójukat. Ahogy tették ezt a napokban, az International Business Schoolban, a képzőművészet értékelésével foglalkozó konferencián is.

- El-Hassan Róza 1235. helyezésével viszi a prímet a kortárs magyar képzőművészek közül az artfacts.net nemzetközi internetes listán, ahol a besoroláshoz az eladási áron kívül mindent figyelembe vesznek - mesélte a Ludwig Múzeumot igazgató Bencsik Barnabás. A rangsorolásnál - amelyben a gyűjtői szeszély és az aukciós pszichológia árakra gyakorolt torzítása kevésbé meghatározó - számításba veszik a művész kiállításait, a nemzetközi seregszemléken való jelenlétet, a megjelent publikációkat, katalógusokat és köteteket. Noha a majd' 210 ezer művészt lajstromozó, világszerte elismert listát olyan világsztárok vezetik, mint az amerikai Andy Warhol, Picasso és Beuys, mégis meglepő, hogy a nagy életművel bíró, élő klasszikusaink, mint Birkás Ákos (3208.), Maurer Dóra (2887.), Nádler István (3410.) a háromezredik hely köré szorulnak. (A rendszeresen kiállító, külföldi tárlatokon és vásárokon szereplő fiatal festőművész, Szűcs Attila a 10 513. helyen áll.)

A külföldi ismertség, elismertség hiánya mellett legalább ennyire kínosan nem vesz tudomást saját művészeiről a magyar közönség. Ahogy Bencsik Barnabás vázolta, a magyar pavilon apropóján némileg itthon is ismert velencei képzőművészeti biennálén kívül a legnagyobb nemzetközi megatárlatokon, mint a Sao Paoló-i, az isztambuli, a nicosiai biennálén, vagy a vándorbiennáléként ismert Manifestán is mindig szerepelnek magyarok: mások mellett Bukta Imre, Csörgő Attila, El-Hassan Róza, Komoróczky Tamás, Lakner Antal és Nemes Csaba. Miközben ők kijutnak, a hírük egyáltalán nem jut vissza Magyarországra.

A külföldi kapcsolatokat jelentő, több hónapos kint tartózkodással és alkotással járó - ma már itthon is egyre inkább felélénkülő - "residency-program" kapcsán a Romániában ténykedő angol szakíró, Neal Jane némi cinikus éllel hozzáfűzte: "lehet, hogy a művészek szívesen mennek külföldre, de bátorítani kell őket, hogy haza is szívesen jöjjenek". Majd zavarba ejtő, oxfordi kiejtéssel megjegyezte, még mindig kevés az angolul beszélő művész, ami ellehetetleníti a kommunikációt, és a megmutatkozás korlátjává válik. Az oxfordi egyetemen kortárs művészettörténetet tanító Neal Jane szerint továbbá kevés a nemzetközi lapokban publikáló művészettörténész.

Hogy valóban mekkora szükség volna a nyomatékos külföldi jelenlétre, arra Gerő László műgyűjtő mókás-szomorú története is rávilágított. A többnyire külföldi anyagot gyűjtő Gerőt egy, a napokban Zürichben lezajlott, művészekkel, gyűjtőkkel, galériásokkal közös vacsorán érte a meglepetés, miszerint a svájci értő közegben egyetlen magyar művészt ismertek név szerint: Bagyó Annát, aki valójában művészeti menedzserként szervező tevékenységével próbálja hosszú évek óta feltornászni a magyar képzőművészet presztízsét.

A válság hatására az elmúlt hónapokban globálisan megnyekkenő műkincspiac adatai még mindig lenyűgözők. A listavezető kínaiaknál az elmúlt tíz év 400 százalékos áremelkedéséhez mérten töretlen a lendület, Indiában hasonlóképp - mesélte Einspach Gábor igazságügyi műtárgyszakértő. Ami az öreg kontinens nyugati régióját illeti, ott sincs vészes visszaesés: a kortársak továbbra is masszívan uralják az összforgalom 15 százalékát, egy, a Sotheby's-nél aukcionált klasszikus Turner olajképért még manapság is megadnak két és félmilliárd forintnyi dollárt.

Kapcsolódó cikkek: Giacometti és a családi kör | A nap kritikája (Rózsa): A Kovács Ákos-emléktárlat | Roma ikonok és a Colorstar | Vándorútra mennek a színes álmok | Békebeli kekszszimbólumok