Ki tud a szomszéd nyelvén?
- Gyakran kérdezik, miért jelentkeztem horvátra - kezdi Szabó Szimonetta, az ELTE magyar-horvát szakos hallgatója -, mindig azt gondolják, azért, mert nemzetiségi vagyok. Amikor kiderül, hogy mégsem, még kerekebb szemekkel teszik föl ezt a kérdést. Valójában azért, mert nem vettek föl portugálra. Akkor még semmiféle különösebb motivációm nem volt. De nem bántam meg: szerelem lett belőle. Lassan már minden horvát nálam otthon: horvátországi poszterek a falon, piros-fehér kockás telefonkijelző, horvát felhasználói név az interneten.
Összesen kilenc negyedéves van a szakon. Tizenhárman kezdték, négyen lemorzsolódtak. Szabó Szimonetta panaszolja, hogy a művekhez nehéz hozzáférni horvátul. Magyarra pedig kevés horvát alkotás van lefordítva, mert nincs is iránta nagy kereslet. Maguk a horvát szakon dolgozók és tanulók a legfőbb olvasói és legfőbb közvetítői a horvát irodalomnak.
- A horvát irodalom sincs benne a köztudatban - mondja a diáklány. - Legfeljebb Miroslav Krleza nevét ismerik szélesebb körben. Pedig még sok nagyon jó horvát írót találni, például említhetem Senoát vagy Matost, utóbbit Petőfihez, Adyhoz és József Attilához szokás mérni. A horvátok inkább képben vannak a magyar irodalommal és kultúrával kapcsolatban. A Pál utcai fiúk náluk is kötelező olvasmány.
A nyelvvel könnyebb a helyzet. Vig István, a szláv tanszék egyik tanára most készül kiadni az első magyar nyelvű horvát nyelvtant. Nehézséget okoz azért, hogy a horvát szakosoknak az ószláv nyelvvel is meg kell ismerkedjenek. A legtöbb idevágó szakirodalom németül áll rendelkezésre.
Szabó Szimonettáé volt az első évfolyam, amelynél a felvételikor nem volt feltétel a magas szintű nyelvtudás. Az egyetemi évek alatt sajátíthatta el igazán a horvátot. Volt Dubrovnikban nyári egyetemen és fél évig ösztöndíjas a zágrábi egyetemen. - Kommunikálni egyáltalán nem tudtam még - meséli -, de a jó nyelvtantudásom révén bekerültem a legmagasabb szintű csoportba. Mikor véget ért az egyetemi oktatás, még volt kint egy hónapunk. Ez az egy hónap ért a legtöbbet. Összeismerkedtünk ottani magyar szakosokkal: keverve beszéltük a horvátot és a magyart, és kölcsönösen tanítottuk egymást.
Kérdés, mire megy valaki, ha már elvégezte a horvát szakot. Szabó Szimonetta nem sok lehetőségről tud. - Legfeljebb a turisztika és a külügy terén keresnek horvátul tudót - mondja. - Oda ismerősök kellenek a bejutáshoz. Még a call centereseknél keresnek néha horvátul beszélőt. Az Örs vezér terénél pedig van egy nemzetiségi általános és középiskola, sőt óvoda is működik. De nem hiszem, hogy horváttanárként fogok dolgozni. Hogyan álljak oda magyar anyanyelvűként egy félig horvát gyerek elé az ő nyelvét tanítani? Megvárjam, hogy közölje velem: bocs, ez nem így van?!
