Foghíjas sorok a Szent István parkban

Móricz Simon

Mutassuk meg, hogy Magyarország a demokratikusan gondolkodó, az emberi jogokat tiszteletben tartó többség országa! - hívott tüntetni a Magyar Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom. Részvételre buzdított a miniszterelnök, a főpolgármester és több más politikus is, de a "csendes többség", ahogyan szokta, e szombat délutánon is más elfoglaltságot választott. Hömpölygő, a környező utcákat is ellepő emberáradat helyett néhány ezren gyűltek össze a Szent István parkban.

A színpadon piros-fehér-zöld zászlóerdő és egy sor, szerényen megbújó uniós lobogó fogadja a résztvevőket. Az egyik fánál aláírásokat gyűjtenek a holokauszt tagadásának büntethetőségéért, fiatal szocialisták egy rasszizmus elleni konferenciáról tudósító kiadványt osztogatnak. A kivetítőn művészek, újságírók, közéleti személyiségek videoüzenetei peregnek. A látvány vidám majálishangulatot idéz. A valóságra gyászruhát viselő romák emlékeztetnek: transzparenseiken a Tiszalökön meggyilkolt Kóka Jenőről és családjáról készült fényképek láthatók.

Marosvásárhelyen 1990 márciusában felheccelt románok rontottak magyarokra. Cigányok siettek a megmentésükre, közben egyikük azt kiabálta: "Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok!" Most egy középkorú nő sétál a tüntetők közt. Papírt tart maga előtt, rajta a kézzel írt szöveg: "Ne féljetek cigányok, itt vannak a magyarok!"

Iványi Gábor metodista lelkész lép a mikrofonhoz. Azért jöttünk ma ide - mondja -, hogy mindenki számára egyértelművé tegyük: sem tetteinkkel, sem szavainkkal, sem gondolatainkkal, sem hallgatásunkkal nem állunk azok közé, akik kirekesztenek másokat. Végrehajtható és számonkérhető programokat, pártatlanul és szakszerűen működő rendvédelmet követel. Mert "mégiscsak szégyen volna, ha az Egyesült Nemzetek kék sisakos békefenntartóit volnánk kénytelenek felkérni a faluszéli házakban rettegő honfitársaink megvédésére".

A Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön és Tiszalökön elkövetett gyilkosságokra utalva a lelkész megköszöni a cigányságnak a "felelős erőszaknélküliséget", hogy hisznek az igazságszolgáltatásban, és nem nyúltak a személyes bosszú "érthető, de hibás" eszközéhez.

A tömegben kormánytagok, ismert MSZP-s és SZDSZ-es politikusok is feltűnnek, de Horváth Aladár beszéde alaposan rácáfol azokra, akik hajlamosak szocialista-liberális kampányrendezvénynek minősíteni a demonstrációt.

Színes ernyők jelképezték az egységet a sokféleségben
Móricz Simon A roma jogvédő szerint véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy hiteltelen, hozzá nem értő pártfunkcionáriusok szabotálják el a romák maradék esélyeit. Nem a jogkövetelő roma közélet veszélyezteti a nemzet biztonságát, hanem a faji-szociális elnyomás, a közöny és az újjáéledő rasszizmus - teszi hozzá. Lajstromba veszi azokat a fontosabb javaslatokat, amelyeket a polgárjogi mozgalom tett az elmúlt húsz évben, és amelyekből alig-alig valósult meg valami. "Ki voltunk rekesztve a demokratikus egyeztetés lehetőségéből is" - állapítja meg. "Először a konzervatív oldalon lévő barátaink távolodtak el, majd a liberális és baloldali politikusok hagytak cserben minket. Közben a romák válságos helyzete tovább mélyült." "A hatalommal bírók nem védenek meg bennünket. Magunkra maradtunk, védtelenül."

Horváth Aladár szerint le kell számolni az illúziókkal és a vágyálmokkal: "Mára oda jutottunk, hogy a cigányellenességben nagykoalíció van." Úgy látja, a társadalom mintegy háromnegyede lényegében ugyanazt gondolja a romákról, amit a szélsőjobboldal egyre erősödő és aktív szavazórétege. A társadalmi lecsúszás és kirekesztődés a sorsukra hagyott emberek egy részénél erősödő aszociális magatartáshoz vezetett.

A deviancia és a bűnözés - mondja - joggal okoz felháborodást az adófizető, becsületes polgárok körében. Közben viszont sem a bal-, sem a jobboldal nem adott tisztességes választ a tartós munkanélküliségben és kirekesztettségben élők problémáira. Engedték, hogy a szegénység etnicizálódjon, a bűnnek "cigány arca" legyen: "Így szabadították ránk a szélsőjobboldalt." Nagy a veszélye annak, hogy a gazdasági és morális tartalékait felélt országban az újnácik a hatalom megragadására törjenek, és nagy a veszélye annak is, hogy megismétlődjön a "két világháború közötti kurzus önsorsrontó és önpusztító politikája".

Több szónoklat nincs, a színpad ismét a zenészeké. Dés László, Snétberger Ferenc és - többek között - Oláh Ibolya lép fel. A rendezvény végén az emberek színes ernyőket tartanak a magasba, hogy legalább jelképesen létrehozzák azt, amit Iványi Gábor is kért: "egységet a sokféleségben".

Kapcsolódó cikkek: Zempléni cigányok 'valósága' 1. | Darwin, Watson és a cigánybűnözés | A kirekesztés ellen énekeltek a Gödörben | A Rajkó, avagy a feltétlen alázat | Ugatunk - nekünk sajókaza kellett