Azonnal a sikerlista élén
Jung Chang, a most 53 éves szerzőnő a kulturális forradalom után, az első kínai külföldi ösztöndíjasok között kezdhette meg angol tanulmányait a Yorki Egyetemen, és soha nem tért vissza szenvedései színhelyére, ahol szüleit megkínozták és megalázták, ő pedig szinte gyerekként földművesként, acélmunkásként, villanyszerelőként dolgozott és éhezett. Életrajzi regénye, a Vadhattyúk könyvkiadói szenzációnak számított, harminc nyelvre fordították le, és világszerte, többek között természetesen Magyarországon, tízmillió példányt adtak el belőle. Kínáról készült könyv soha ilyen széles olvasóközönséget nem ért el.
Changnak a napokban, a Jonathan Cape kiadó gondozásában, férjével, Jon Hallidayjel közösen írt Mao-életrajza várhatóan nem válik majd tömegolvasmánnyá. A több mint nyolcszáz oldalas kötet mégis megjelenése után már egy héttel a The Sunday Times befolyásos bestseller listájának élére került a keménykötéses tényirodalmi kategóriában. A Mao: az ismeretlen történet címet viselő életrajz a házaspár tízéves munkájának gyümölcse.
A Vadhattyúk, Chang legnagyobb fájdalmára, máig nem jelenhetett meg szülőhazájában, és az előkészület alatt álló kínai fordítás ellenére a Mao-könyv sem kerül egyhamar a pekingi könyvespolcokra. Don Franklin, a Jonathan Cape kiadási igazgatója úgy érzi, ha az életrajz eljutna Kínába, "éppúgy megváltoztatná a történelmet, mint tette Hruscsov Sztálint leleplező beszéde". A Kínai Kommunista Párt, amely Mao képmását máig nem távolította el a Mennyei Béke kapujáról és mauzóleumát a Tienanmen térről, mindent el fog követni, hogy Tajvanról ne kerüljenek példányok a Kínai Népköztársaságba. A könyv lángoló szenvedéllyel, mintegy személyes törlesztésként is rombolja le Mao elnök tekintélyét. A megsemmisítő megállapítások közé tartozik, hogy a közhittel ellentétben Maót sem idealizmus, sem ideológia, csak a személyes hatalomvágy vezérelte. Az elnök meggyőződése volt, hogy a kommunizmus csak egy szovjet invázió révén tud győzni Kínában. Ennek elősegítése érdekében elkerülte a katonai fellépést a japán okkupációval szemben. Ez az állítás különösen kínosan érintheti a KKP nacionalista mítoszkeltő politikáját. Cáfolják azt a legendát is, hogy Mao testesítette meg legjobban a hosszú menetelés célját, szellemiségét. Most kiderül: ez olyannyira nem volt igaz, hogy riválisai legszívesebben megszabadultak volna tőle. Ráadásul Mao alig is menetelt, többnyire hordszéken szállították. A háborús áldozatokat leszámítva Chang hetvenmillió kínai halálát írja Mao számlájára. Lényeges szerepet játszott a koreai háború elindításában, hogy "több százezer amerikai élet vesszen oda". A zsarnok azzal dicsekedett, hogy "hajlandó fél Kínát hagyni meghalni" a katonai-nukleáris szuperhatalom megvalósítása érdekében. 38 millióan haltak éhen, miközben - 1958 és 1961 között - Mao élelmiszert szállíttatott a Szovjetuniónak fegyverek fejében.
Az újdonság erejével hathat, milyen kegyetlenül bánt Mao volt feleségeivel és gyermekeivel. Kínában kutatva Chang valóságos kincsesbányára talált a második feleség, Jang Kai-Hui leveleiben. Az 1999-ben napvilágra került források olyan kényesek, hogy még Mao életben lévő családja sem láthatta őket. Az oroszországi levéltárakban felfedezett iratok alapján Halliday rengeteg hasonlóságra mutat rá Sztálin és Mao jellemében, többek között öltözködési stílusukban, költői becsvágyukban, történelmi érdeklődésükben, féltékenységükben, titkolózásukban, üldözési mániájukban, édesapjuk elutasításában és édesanyjuk iránti odaadásukban, közvetlen családjuk elpusztításában, a parasztság lenézésében, kicsapongásaikban, fényűző életmódjukban.
A Mao-könyv a reveláció erejével hat a szigetországban, ahová éppen most látogathatnak el először kínai turisták. A rezsim joggal aggódhat, hogy sokan Jung Chang és Jon Halliday sokkoló könyvét viszik haza emlékbe.
London, 2005. június
