„Van-e valós ok ekkora egyöntetű lelkesedésre Barack Obama győzelme láttán? Persze, hogy van! Mert most, hogy George W. Bush két elnöki ciklusa véget ért, odalett az Amerika-ellenesség legfőbb ürügye” – írja a konzervatív párizsi e Figaróban Ivan Rioufol.

Csakhogy a világszerte hódító Obamánia hívei azt várják az új elnöktől, hogy csupa méz legyen, s egyben kenyérre lehessen kenni. Az Obama márkanevű terméket rendkívüli politikai marketing-akcióval hozták létre, és az abszolút jóságot megtestesítő ikon a Wall Street és Hollywood közös alkotása. Rioufol szerint „olyan személyi kultusszal van dolgunk, amellyel szemben Észak Koreának sem lehetne ellenvetése”.

Méghozzá ideológiai korlátok nélküli kultusszal. Obamát lelkesen üdvözölte Ahmedinezsád iráni elnök, „ez a felvilágosult elme, aki az apokalipszis közeledtét véli látni”, valamint Hugo Chávez venezuelai elnök, aki ígéretesnek minősíti, hogy a Nagy Sátán afroamerikai elnököt választott.

Riufol elismeri, hogy történelmi fordulat tanúi vagyunk, és az amerikai fekete rabszolgák 40 milliónyi leszármazottjának életében ezzel évszázados dráma zárul le. Ám az európai baloldal az egész választási eredményt kizárólag faji szemüvegen át nézi, például Eric Fassin, a Le Monde cikkírója egyenesen úgy fogalmaz, hogy az elnökválasztáson a fekete bőrű jelölt realizmusa győzött a fehér populizmussal szemben.

Franciaországban a bevándorlók baloldali pártfogói úgy értelmezik Obama megválasztását, mint a multikulturalizmus  melletti népszavazást, és követelik, hogy az afrikaiak és az arabok Franciaországban is a hatalom csúcsaira juthassanak.

Pedig Amerikában a radikálisabb fekete polgárjogi mozgalmárok igen hevesen bírálták Obamát. Jesse Jackson szenátor, a polgárjogi mozgalmak egykori élharcosa nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kritizálta Obamát. A durvaságok között megjegyezte, hogy a demokrata elnökjelöltség várományosa „lenézi a feketéket” és „úgy viselkedik, mint a fehérek”. A kirohanást egyebek között Obama apák napi beszéde válthatta ki, amelyben arra szólította fel a fekete apukákat, hogy vegyék komolyabban a gyereknevelést. Jackson aztán elnézést kért a kirohanásért, amelyet tudtán kívül rögzített a jobboldali Fox News egy bekapcsolva hagyott mikrofon jóvoltából. Demokrata párti lévén, a szenátor végül persze Obamát támogatta, jelen volt győzelmi nagygyűlésén, és nem tudta visszatartani könnyeit a végeredmény hallatán.

Riufol értékelése szerint Barack Obama csakugyan megtestesíti a kozmopolita eszményt, de valójában a kifogástalan asszimiláció gyermeke ő, nem a multikulturalizmusé. Feltétlen híve az amerikai demokráciának, az amerikai hazának és hithű keresztény.  

Így hát csakugyan példaképe lehetetne a franciaországi bevándorlók leszármazottainak. Egy friss közvélemény-kutatás adatai szerint Franciaországban a muzulmánoknak csak 14 százaléka tekinti magát mindenekelőtt franciának, 60 százalékuk egyként franciának és muzulmánnak. Csupán 38 százalékuk véli úgy, hogy az iszlám jog, a saría nem kell alkalmazható nem muzulmán országban.

Azért Franciaországban is van asszimiláció. Két második generációs bevándorlót egyébként Sarkozy elnök a kormányába is beválasztott, mégpedig akkor, amikor Obama még jelölt sem volt.

Obama az első elnökjelölti vitára érkezik szeptember végén Oxfordban