A perkupai matematika
Olyasmiről kellett volna beszélnie, hogyan teszi lehetővé az általa kifejlesztett módszer a matematikai alapfogalmak elsajátítását, az alapműveleteket és a szorzótáblát, a helyi értékek és a negatív számok használatát, hogyan segít megérteni az olyan fogalmakat, mint a szimmetria és a koordináta. Egy év intenzív nyelvtanulás után már nincs annyira megijedve a feladattól, egyelőre azonban még a módszere itthoni elfogadtatásáért küzd. Csaknem kétszáz iskolában ugyan használják már a módszerét, találmánya még nem szerepel a taneszközök hivatalos listáján.
Voltaképpen a gombokkal kezdődött minden. Vagy inkább a szőlősardói tagiskola összevont osztályainak eltérő felkészültségű tanulóival? Valószínű, mindkettő kellett hozzá. A perkupai általános iskola szőlősardói tagiskolájában, ahol Csordásné Anda Éva 1977 és 1986 között tanított, az alacsony létszám miatt közös osztályt alkottak az elsősök a harmadikosokkal, a másodikosok pedig a negyedikesekkel. A kicsik és a nagyok mást tanultak, másként viselkedtek, másra figyeltek, és persze nem egyszerre fáradtak el. Bonyolította a helyzetet, hogy a borsodi kis falu szegénysoráról érkezett, hátrányos helyzetű gyermekek többéves elmaradásban voltak saját kortársaikhoz képest is, s mindez azt idézte elő, hogy a nyíregyházi tanítóképzőről érkezett fiatal tanítónőnek minden egyes órában legalább hármat kellett tartania. A szakemberek differenciált oktatásnak nevezik ezt, rutint és elhivatottságot igénylő munka, neki viszont már az első hónapban így kellett dolgoznia.
Eleinte csak a falra akasztott számegyeneseket és a készen kapott segédeszközöket használta, de azután rájött, maga is képes új eszközöket előállítani, amelyekkel jobban be tudja vonni a gyerekeket az órai munkába. Tudta jól, a hat-nyolcéves kisgyerekek nem a tudásért tanulnak, hanem a tanító kedvéért, motiválni, bevonni pedig jóval könnyebb őket, ha maguk is aktívan tesznek-vesznek közben. Már nem a tagiskolában, hanem a perkupai központban tanított, amikor a matematika szóból és vezetéknevéből képzett "Matanda" nevű találmányának alapjait létrehozta. Abban az évben elég rossz eredmények születtek osztályában, egész nyáron azon törte a fejét, hogyan tudná kézzelfogható közelségbe hozni a tananyagot. Színes gombokat fűzött cérnára, ide-oda hajtogatható számegyenessel kísérletezett éppen, amikor kezébe akadt egy olyan gomb, amelynek a hátoldala más színű volt. Ide-oda forgatta a gombot a cérnán, közben arra gondolt, ezzel lehetne valamit kezdeni. A következő tanévben kész volt találmányának prototípusa, amely első ránézésre az abakusz vagy szorobán néven ismert, színes golyók tologatásán alapuló, ősi számológépekre emlékeztetett. Az övén azonban a színes korongok egy helyben maradnak, csak a színük változik attól függően, hogyan forgatják őket. Az első darabot egy házilagosan összeütött fakeret tartotta össze, a számegyeneseken pedig ragasztott kartonlapok álltak, melyek azután gyorsan elhasználódtak, de már néhány hét alatt bebizonyosodott az eszköz használhatósága.
Csordásné 2002-ben bejegyeztette és levédette találmányát. A következő évben a taneszközgyártók és forgalmazók szövetségének kiállításán aranydíjat nyert vele. Egy rimaszombati tanácskozáson tartott előadása végén odalépett hozzá egy férfi, aki a szegedi egyetem docenseként mutatkozott be, és együttműködést ajánlott. Az egyetem neveléstudományi intézete 2006 és 2008 között hét általános iskola bevonásával kísérletet folytatott a Matanda nevű eszköz és módszer alkalmazásáról, és megállapították, hogy a hagyományos módon oktatott kontrollosztályokhoz képest lényegesen jobb eredményeket értek el az új modellt használó osztályok. A Miskolci Egyetemen egy tanácskozáson egy tanítónő azt mondta: olyan tanulónál is eredményt értek el vele, akinek oktatásáról korábban már lemondtak.
Tavalyelőtt a perkupai iskolából tagiskola lett, Csordásné ekkor, harminc év után, elköszönt munkahelyétől és a tanítástól is. Csordásné közben továbbfejlesztette találmányát, és gyártó cégeket keresett hozzá. Eszközeit ma már Szlovákiában és Németországban is forgalmazzák, persze korántsem kelt el belőle annyi, hogy ebből megélhetne, így férje vállalkozásában, a falu főutcáján álló fagylaltosüzletben is segédkezik. Ha épp nem a gombócokat méri ki, újításain dolgozik, vagy a következő előadására készül. Legutóbb Szegeden az egyik egyetemi tanár úgy mutatta be őt, mint akinek sikerült kézzelfoghatóvá tennie a matematika láthatatlan összefüggéseit.
