Negyed kilenckor egy óriási sikoly a nagyszínpad előtti placc - az úgynevezett magyar könnyűzene egyik legfontosabb bandájának hattyúdala kezdődik a Sziget nagyszínpadán. Ahol, mármint a színpadon, darab ideig biztonságban éreztük magunkat, a nagy fekete ládák, függönyök és kábelek rendszerében megbújva, de aztán megkértek minket, talán arrébb tudósítsunk. Nem untatnánk az olvasót az útközben felbukkanó repiétterem és bár kínálatával sem, különös tekintettel arra, hogy mi sem barátkoztunk vele oly sokat.

Meg egyébként sem zabálni jöttünk.

- Ha úgy érzitek, hogy nem megy a show, szóljatok - mondja Lovasi András fél kilenc és néhány dal után nem sokkal, na nem mintha ilyesmitől kéne tartani. Aztán a Jelvény nélkül szól azoknak, akik az első koncerteken is ott csápoltak már, ennek a számnak "szelleme van", ahogy a frontember fogalmaz. Ránézésre is sokan lehetnek különben, akik tényleg a kezdektől figyelemmel kísérik a Kispál és a Borz útját.

Ez már a HÉV-en kiderült, ahol a fényes koraeste kapatos tinédzserek mellett azért bőven ott voltak a mai negyvenesek is. A legtöbben ugyan nem jóféle merchandise pólóban nyomatják, de azért zongorázni lehet a különbséget a szimplán haza, illetve a Kispál búcsújára igyekvők között. Utóbbiak arcán ott pihen a fájdalommal elegy kiegyensúlyozottság, boldogságba fojtott márishiányérzet, míg a többiekén meg csak hétfő esti fáradtság látható.

- Nem gondoltam, hogy ennyire ismeritek a régi számokat, ez még az első lemezről van - pedig de. A Kicsit hadd versszakai közé még egy kis Europe-sample is került, a Final Countdown emblematikus főtémája. Két óra van még hátra, az utolsó visszaszámlálás teljesen indokolt. Az estére van igazítva az egész szetlista. És közben flitterkonfetti érkezik az égből a nagyszínpad elé. A quimbys Varga Livius meg oda, fel: a Nagyvárosi románc szól. Aztán Lovasi színpadra szólítja Kunos Tamást, Szabó Attilát és Pál Istvánt, vagyis a Varga Ferenc vonóstriót egy kis Rezervátom erejéig.

- Ezt is utálja a Kispál, de azért becsületesen teljesít - mondja Lovasi András az Etetés előtt, amit a búcsúkoncert próbájának közönsége szavazott be az est programjába. Aztán megnyugtat, hogy akkor is szól majd, ha olyan dalok következnek, amelyeket meg ő nem kedvel annyira. A Csík zenekar jöttekor is hatalmas az ováció, pláne, mikor Szabó Attila átadja a banda ajándékát a búcsúzó Kispál és Borznak, amely most már hivatalosan is fába vésetett. Csak eztán kezdődhet a Múlató, a hihetetlen vonós zúzás, amit rövid, de nagyon komoly Csík-blokk követ. Miután Majorosi Mariann és Csík János elénekli a Dal teázáshoz című Kispál-nótát, pár percre elsötétül a színpad, közben a Jutka megy, ez konzerv. Hatásszünet.

Ami jó: itt fixre nem kell attól tartani ugyanis, hogy a tömeg fele elmegy a pulthoz sörért, és aztán vissza sem jön. Brautigam Gábort, a zenekar első kilenc évének dobosát konferálja be Lovasi András, aztán belecsapnak a Kicsit feldob című opuszba, ami nem kicsit dob fel, majd a Napos oldalba csúszunk át észrevétlenül. Ózdi Rezső basszerrel és Brautigam Gáborral az ős-Kispált tolják bele szépen a kellemes óbudai nyáréjszakába Lovasiék. Aztán a Csigát. Később az Emesét.

A popzúzás után lírai ballada (ha mondható ez), a Szívrablás következik, amely kivételezett zenegépekben megtalálható olykor, s csak a Jóisten a megmondhatója, hány magányos, majdnem végzetes, szomorú lerészegedésnek volt aláfestőzenéje. És lesz is, amíg vannak kiskrimók, vannak zenegépek, van alkohol és van szerelem - utóbbi kettő pedig olyan, mint a patkány vagy a svábbogár: az atom is legfeljebb csak karcolgatja, felületileg. A Zsákmányállat Mad Maxbe ojtott egzisztencialista kisvárosi love-miliőfestését a Húsvágó hídverő követi, az alig valamit csináló, kurva nagy óriással. Mert kell egy rendszer, ami nem mozog.

Egyre korábbra tolódik a Sziget kezdete, de idén a -1. nap is nagyon fontos volt: elbúcsúzott a Kispál és a Borz. A fesztivált a szigeten töltők sem várják meg az első napot, sokan már a -2.-en bevackoltak. Móricz Simon képgalériája

És megígérte anyu is, hogy megkapod. És megint száll a konfetti, a Szőkített nő közben is, a Még egyszer közben is, mindig. Harsány "szevasztok, ez volt a Kispál és a Borz" után vagyunk, de mindenki tudja, hogy nem merik így abbahagyni. A ráadás kötelező. A Csillag vagy fecske után karaoke show-t jelent be Lovasi András, na persze.

Az Egy az egybe szól, majd az Ágy, asztal, tévé, később a Hang és fény. Aztán megint szevasztok. De még mindig nincs vége, a Tiszai pu.-t a kelet-magyarországiaknak ajánlja Lovasi előzékenyen, a boldogult miskolci haknik emlékére, mondjuk. Aztán a dramaturgiailag tökéletesen befejezésnek való Ha az életben - de nem.

Mert a Zár az égbolttal zár a Kispál és Borz, vagyis Lovasi András, Kispál András, Dióssy Ákos, Mihalik Ábel és Leskovics Gábor, valamint Ózdi Rezső és Brautigam Gábor. Lovasi megköszöni a Varga Ferenc vonóstriónak, Csíkéknak, Frenknek, Beck Zolinak, Németh Jucinak, Kiss Tibornak, Szűcs Krisztiánnak is a részvételt. És hát nem csak nekik.

- Köszönjük, hogy velünk voltatok ma, köszönjük, hogy veletek lehettünk - búcsúzik az énekes. A számoktól, a zenekartól, tőlünk.