Megyesi Gusztáv: Trükkös zsenik
Fodor Gábor volt szabad demokrata politikus szerint ma három ember uralja Magyarországot: Orbán Viktor, Habony Árpád és Simicska Lajos. Mármost tudvalevő, hogy mindhárman zsenik.
Hogy Orbán az, eddig is evidencia volt, hogy Habony is, már kevésbé, pedig ő adja azokat a zseniális tanácsokat a miniszterelnöknek, minek következtében most tündérmesét ír Magyarország. Simicska pedig Simicska. Még tavasszal az Origo hírportál a Fidesz történetét ismertetve megszólaltatta Simicska egyik párttársát, aki azt mondta róla: „Lajos rendkívül értelmes ember, a zseni kategóriájába tartozik”.
Azóta figyelem Simicska különféle lépéseit, azzal az érdeklődéssel, amivel az átlagos, szürke emberek figyelik a zseni minden lépését, mit, hogyan csinál, miféle olyan tulajdonságai vannak, amik őbenne nincsenek meg, mert sajnos így született, ilyen génekkel.
Ennek jegyében hosszú hónapok óta másról sem olvasok, mint hogy Simicska cégei minden állami pályázatot megnyernek. Nincs a különféle ipari és szolgáltatói szféráknak olyan szeglete, ahol ne ő diadalmaskodna, útépítéstől a szemétszállításig, sőt van rá esély, hogy a női kajak egyes olimpiai selejtezőjét is a Közgép nyeri, plusz a föld: ahol lakcímileg megjelenik a feleségével, pánikszerűen menekül a paraszt, mert ott földbérleményt ő többé nem nyer.
No de mi ebben a zsenialitás? Már egyszer morfondíroztam azon, hogy nem a vesztébe rohan-e az az ország, ahol trükkös rablásnak nevezik azt a szimpla, hétköznapi eseményt, amikor egy erre specializálódott banda kifigyel valakit az ATM-nél, majd követve őt, szépen kirabolja a néptelen országúton. Mi ebben a trükk? – kérdeztem kissé nagyképűen, mert nekem a trükk mondjuk A nagy balhé című filmnél vagy Arséne Lupinnél kezdődik, ahol ragyog a szellem, vág az ész, és a zseni öt lépésben előre tud gondolkodni.
De itt? Odamegyek, elveszem, ha nem adja, fejbe vágom. Simicskának nem kell előre gondolkodnia, mert az ötödik lépés is ugyanaz, mint az első: odamegyek, és már el se kell venni, mert eleve adják, mögöttem a hatalom, ha kell, törvényt is igazítanak hozzám. Ez csak azért fontos, mert mindez meg fog látszani majd az unokák országán.
Itt már nem székházügy van, meg Kaya Ibrahim, ennél sokkal rosszabb: Magyarországnak azelőtt Széchenyije volt, meg Andrássy grófja, vagy éppen Weiss Manfrédja meg Goldbergere, ma Kékessyk vannak, Nyergesek meg Vitézyek; mi fog maradni utánuk, már ha marad valami egyáltalán a káoszon kívül?
Mielőtt az ország fele elájulna attól, hogy mekkora géniuszaink vannak, mondja meg valaki, hogy miféle zsenialitás kell ahhoz, hogy bármit megszerezzünk magunknak, miközben tudva tudjuk, hogy törvényen felül állunk, és soha semmit nem kérnek rajtunk számon.
Habony is zseni. Ő tanácsolta Orbánnak, mondja csak el nyugodtan a világnak a zsenia litása titkát: hülyének nézni az összes partnerünket, hazudni, alakoskodni, becsapni az egész világot; és ez a társaság várná el az országos tiszteletet, vagy hogy legalább összesúgjanak a háta mögött: barátom, ezek aztán értik a dolgukat, nagy koponyák, nem mindennapi elmék.
Pár nappal ezelőtt a közeli HÉV-megállónál négy kerek fejű tizenéves elkapott egy tízéves fiút. Pillanat nem kellett hozzá, s utóbbi már adta is át a mobiltelefonját; nem is tudom, hogy a négy kerek fejű közülmelyik tűnt hirtelenjében a legtrükkösebbnek. Ne hagyjuk tehetségeinket elkallódni – írhatnám most minden szárnyát bontogató zseni sorsáért aggódva, ám fölösleges: ez már új világ, fel fogják mind a négy fiút karolni.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
