"Eredetileg egy fotós lány, Németh Andrea vizsgasorozatához készült a felvétel. A képekben azonban a lány tanára, Finta tanár úr fantáziát látott és felajánlotta őket a Kőbányai Gyógyszergyárnak, ahol Veres Marika, a gyár PR-igazgatója felfedezett. Így nemsokára plakátokon láttam viszont magam, s egy csapásra a Fabulon kozmetikumok arca lettem, tulajdonképpen véletlenül. Ez talán 1970-ben volt, vagy még '69-ben, nagyon a kezdet kezdetén."

Ági igazából spanyol-német szakon szeretett volna tanulni az egyetemen, ám mivel nem vették fel, érettségi után tolmácsként dolgozott. Egyszer megbízták egy magas rangú dél-amerikai küldöttség kalauzolásával.

"A delegáció hölgytagjainak megrendeltem a Váci utcai Rotschild-szalonban egy bemutatót, s mivel hiányzott egy modell lány, Klári néni, a szalon legendás hírű tulajdonosa megkért, hogy ugorjak be. Kicsit kérettem magam, de végül kötélnek álltam. A következő nagybemutatóján, s utána mindegyiken már fix tagként vettem részt. Imponált neki, hogy több nyelven beszélek. Meghívott a privát fogadásaira is, a lakásába. Például amikor a Givenchy márka megérkezett Magyarországra, s Hubert de Givenchy is itt járt Budapesten, Klári néni fogadást adott a tiszteletére. Ma már ez nem tűnik olyan nagy dolognak. De a hetvenes években egy Dunára és a Várra néző tetőteraszon részt venni nyugati vendégekkel egy partin, annak azért megvolt az egzotikuma."

A manökenélet kiváltságos helyzetet jelentett, az átlagnál jobb fizetést, rengeteg utazást. - Egyszer egy vidéki művelődési házba Barkassal utazni, másnap a Hilton vagy a Gellért, olykor valamelyik külföldi nagyváros. A legérdekesebbek a világkiállítások voltak, mondja Ági, Ausztráliában, Japánban. A divat legfontosabb szemléjén, a párizsi Pret-a-porter-n is minden évben részt vettek. Ilyenkor kötelező volt aláírni egy protokollt, melyben szerepelt például olyan kitétel is, hogy nem létesítenek külföldön kapcsolatokat. De amúgy, "politikailag" senki semmilyen szívességet nem kért. Viszont voltak más furcsaságok.

"Egyszer a Pret-a-porter-ra sikerült egy kollekciót kivinni, ami olyan óriási érdeklődést keltett, hogy a magyar üzletkötők megijedtek tőle. Egy magyar divattervező ugyanis rongyszőnyegekből készített kabátokat, és erre felkapták a fejüket odakinn. Rengeteg érdeklődőt vonzott a dolog. Amikor észrevettük, elkezdtünk ebben sétálni, de nemcsak a standon. Másnap reggel aztán megkértek bennünket a magyar küldöttségvezetők, hogy ne vegyük fel ezt a ruhát, mert túl nagy az érdeklődés. Azon a napon tanultuk meg, hogy minden, ami a megszokottól eltérő, azt hárítják, még ha pozitív is."

A bemutatókon kívül főleg fotózások töltötték ki a modell életét.

"Mindenkinek dolgoztam, aki kért. Külföldieknek is, a Semperittől kezdve a Pepsi Colán keresztül a Philip Morrisig. Nagyon sok külföldi cég itt készíttette a reklámfotóit, mert itt olcsó volt. Sokszor nem is tudtunk róla, mire használják a fotóinkat. Aláírattak velünk egy papírt, hozzájárultunk mindenhez, s szinte bárhol használhatták a képeket. Nagyon naivak voltunk."

És persze természetes, hogy előbb-utóbb minden modellnél "bepróbálkoznak" merészebb kérésekkel is. Például meztelen fotókkal.

"Hogyne, mindenkit le akartak vetkőztetni. Engem nem sikerült, bár többen is próbálkoztak. Például Fenyő János, akit már akkor ismertem, amikor még csak világosítófiú volt az MTI-nél. Sokat dolgoztam vele későbbi státuszaiban. Jó fotós volt, de nem mint művész, hanem mint olyan, aki mindig érezte, mi a trend. Mi az eladható. Meztelen fotókra is azért kért, mert azt remélte, ha én belemegyek, akkor sokkal könnyebben lesznek meggyőzhetők a többiek is. Okos, ravasz pasi volt. Egyszer például készített egy fürdőruhás sorozatot velem egy divatlapnak.

Aztán a következő év elején valahol kapok egy kártyanaptárt, amin látom, hogy ebből a sorozatból való a kép. Én voltam rajta fürdőruhában és a naptáron ez a felirat: Magyar Húsipari Tröszt. Ezért nagyon haragudtam. De magamra is, hogy amikor a szerződést kötöttük, nem vettünk bele egy erre vonatkozó kikötést. Hihetetlen, hogy akkoriban ez így ment. Visszatérve a meztelen fotókra, én is kaptam a Playboytól ajánlatot - nemrég. Természetesen, ha régen nem éltem az ilyen lehetőségekkel, ma sem fogok. De megtisztelőnek tartottam és nagyon megköszöntem. Sokkal büszkébb vagyok azonban a két évvel ezelőtt megjelent Elle-címlapra, mert húszévesen szépnek lenni nem olyan nagy dolog, viszont 56 évesen egy divatújság címlapjára kerülni, azt értékelem."

Férfiakra terelődik a szó. "Nincs túl nagy tapasztalatom - vallja -, bár a harmadik házasságomban élek. Viszonylag nem közeledtek sokan. Volt, aki évtized múltán vallotta meg, hogy tetszettem neki, csak hát nem szólt. Hogy két korábbi házasságom, Török Tamás építészmérnökkel és Füredi Gábor mérnökkel miért úgy ért véget, ahogy? Talán mert nem alkudtam meg azzal, hogy kihűlt kapcsolatban éljek".

A nyolcvanas években úgy érezte, a kifutóról is tovább kell lépnie. Butikot nyitott a Váci utcában.

"Nem volt sok pénzem, de volt bátorságom és egy Váci utcai lakásom, amit elcseréltem a házban egy utcai földszinti lakásra, ahol megnyitottam az üzletem. Kellett hozzá a hírnév, hogy már másnap menjen a butik. Egyedi stílust képviseltünk, amit főleg a társam, Ilona határozott meg. A "Váci utca 10."-es stílust, ami egyszerű volt, nem túl nőcis, fiatalos. Nagyon jól ment a bolt, nyitottunk két másik üzletet is. A kilencvenes években azonban a beáramló cuccok miatt már nem bírtuk a versenyt. Bolthálózatot kellett volna fejlesztenünk. De inkább kiszálltunk."

Ági neve ma nem a divat környékén forog, hanem a filmvilágban. Sándor Pál már tiniként beválogatta egy statisztaszerepre a Szeressétek Ódor Emíliát! című filmbe, ami akár egy színészi karriert is elindíthatott volna, s jött is még egy-két kisebb jelenés, de mégsem lett színésznő. Producer viszont igen. Az Üvegtigrist, a Fehér tenyért, a Fekete kefét jegyzi egyebek mellett, koproducerként pedig a Deltát, a Kalandorokat, az Overnightot és a Töredéket.

"A filmek nem én vagyok, hanem eredendően a férjem, Kovács Gábor producer. Ha ő nem lenne, én nem lennék filmes. Mellesleg ingatlanfejlesztéssel is foglalkozom, de inkább csak azért, hogy ne egy lábon álljak. Az első munkámba, az Üvegtigrisbe a rendező, Rudolf Péter és Kapitány Iván vont be, mert kezdetben nem kaptunk állami támogatást. Így lettem producer. Egyébként rengeteg reklámfilmet készítettünk, hazai nagyvállalatoknak és multinacionális cégeknek."

Az egykori Fabulon-lány története végül is szerencsésen alakult. Ma már nemcsak az ország legszebb hölgyei közt tartják számon, de az ötven legsikeresebb magyar üzletasszony között is.