- Márokpapi, Fülesd, Kömörő - sorolja Somlai Tibor, a Fővárosi Állat- és Növénykerttel is együttműködő kígyószakértő azokat a tiszaháti helységeket, melyek határában korábban nem élt keresztes vipera, most azonban él. Ez annyira biztos, hogy az említett helyeken tavaly keresztesvipera-marás ért embereket.

- Mintegy hétezer egyed található a Tiszaháton, azaz annak egyes részein hazánk nagyobbik viperafajából (a már csaknem kipusztult kisebbiket, a rákosi viperát nemzetközi programokkal próbálják újra elterjeszteni eredeti élőhelyein), s az állomány növekvőben van - mondja a szakember, aki a nagyecsedi székhelyű Füvészkert Társaság Természetvédelmi Egyesület elnöke is. A növekedésnek örülni lehet, hisz védett (és egyedenként 50 ezer forint természetvédelmi értékű) kígyófajunkról van szó, mely az 1998-as belvíz idején kritikus helyzetbe került. A belvíz ugyanis a téli álom idején érte a föld alatti üregekben dermedten pihenő állatokat, azok nem tudtak a víz elől elmenekülni. Alig néhány száz példány élte túl a belvizet. Azonban e kígyófaj állománya jól helyre tud jönni, és így növekedhetett hétezerre a menynyiség. Egyébként egy-egy területen átlag hétévente éri el a csúcsot a viperalétszám, utána fokozatosan csökken, majd újra kezdődik a folyamat.

De hogyan élhet olyan helyeken is a Tiszaháton, ahol - a korábbi tapasztalatok szerint - egykor nem fordult elő? A 2001-es árvíz "szétterítette" az állományt: az áradás - az 1998-as belvízzel szemben - már éber állapotban találta az állatokat, így azok úszva tudtak menekülni.

Persze a vipera továbbra is olyan helyeken él, amelyek nem célpontjai a turizmusnak. A jellemzően viperás helyek egyébként is védettek, ahová bemenni csak természetvédelmi engedély birtokában, kísérővel lehet. Az említett viperamarások erdészeti vagy vízügyi dolgozókat értek, akik kénytelenek voltak "bebújni a dzsumbujba". De ha valaki viperaélőhelyen tevékenykedik, akkor sem találkozik mindenképpen viperával. - A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetének természetvédelmi őre már öt éve dolgozik ugyanazon a területen, és még csak nem is látott viperát - halljuk a szakembertől. Északkelet-Magyarországon a Tiszahát mellett a Zempléni-hegységben is él keresztes vipera. (A harmadik hazai élőhely a Somogy megyei Baláta-tó térsége, de itt nagyon összezsugorodott az állomány.) Zemplénben mintegy tízezer egyed élhet - nem a viperanépesség sűrűbb, mint a Tiszaháton, hanem a terület nagyobb -, a legutóbbi állománytetőzés öt éve volt, azóta csökken a létszám.

Milyen sűrűn fordul elő a keresztesvipera-élőhelyeken kígyómarás? - Évente alig egy ember kerül hozzánk viperamarással - mondja Domokos Gabriella, a nyíregyházi Józsa András Kórház Sürgősségi Betegellátó és Toxikológiai Központjának főorvosa; a Tiszahátról ide szállítja a mentő vagy ide irányítja a háziorvos azokat, akiket viperamarás ért. Haláleset emberemlékezet óta nem fordult elő; miután beadják a kígyómérget közömbösítő ellenszérumot, még néhány napig megfigyelés alatt tartják a marást szenvedettet, mert előfordul, hogy a szérum allergiás reakciókat vált ki.

Somlai Tibornak egyébként számos kígyómarásos esetről van tudomása, de - mint mondja - az, hogy valakit megharap a kígyó, nem jelenti mindenképpen azt, hogy méreg is jut a sebbe. Az erdei-mezei emberek, ha marás éri őket, általában tudják, hogy csak akkor szenvedtek mérgezést, ha a marás helye elkezd dagadni, egyéb esetben nem is fordulnak orvoshoz. A Zempléni-hegységben még ritkább a viperamarás, mint a Tiszaháton. Egyrészt itt kirándulók járta területeken fordul elő ez a kígyó, s azok jöttét a vipera már messziről érzékeli, és hozzáférhetetlen helyre rejtőzik. Néhol akár a ház mögötti kertben is él vipera, de az ilyen helyeken "őslakosok", helyi emberek élnek, és nem foglalkoznak a kígyóval. Somlai Tibor emlékszik egy hét évvel ezelőtti esetre, amikor a macska megfogott egy viperát, a még élő állatot hazavitte, az idős bácsi pedig el akarta venni tőle, és így szenvedett kígyómarást.