Buzz Aldrin, Michael Collins és Neil Armstrong (balról jobbra) történelmi küldetésük után 40 évvel a Fehér Házban fogadják Obama gratulációját
Reuters - Kevin Lamarque A múlt század hatvanas éveiben az Egyesült Államoknak mindenképpen egy űrelsőséggel kellett előállnia. Az első űrszondát ugyanis a Szovjetunió lőtte fel (1957-ben), illetve az első élőlényt, Lajka kutyát, ugyancsak ez az ország küldte a magasba. Az 1960-as amerikai elnökválasztási kampányban a demokrata jelölt, John Kennedy éppen az űrkutatás terén mutatkozó égbekiáltó lemaradást tette szóvá.

Alig telt el három hónap a választást megnyerő Kennedy hivatalba lépése után, a Szovjetunió 1961. április 12-én Föld körüli pályára küldte az első Vosztokot Jurij Gagarinnal a fedélzetén. Az amerikaiak majd felrobbantak a méregtől, hogy a Szovjetunió megint ilyen látványosan megelőzte őket. A közhangulat azt követelte: Amerika legyen első az űrkutatásban is.

Kennedy tanácsadói egyértelművé tették, hogy egy területen előzhetik meg az oroszokat: ha elsőként juttatnak embert egy másik égitestre. Beindult az Apollo-program, amelynek célja az volt, hogy még abban az évtizedben amerikai űrhajós lépjen a Holdra. A munkában több mint huszonötezer kutatóintézet, vállalat és cég vett részt - négyszázezer embernek adva munkát. A munkában oroszlánrészt vállalt egy német báró, Wernher von Braun. Az ő nevéhez fűződik a második világháborúban a Londont pusztító hitleri V-2-es rakéták létrehozása is.

Az Apollo űrhajó majdani repülését előkészítő indításokra 1964-65-ben került sor. 1967. január 27-én a földi ellenőrző kísérletek során a parancsnoki kabinban keletkezett tűzben három űrhajós életét vesztette.
A baleset nyomán a parancsnoki kabint átdolgozták, tűzbiztos anyagokat használtak. 1968-ban az Apollo-8 útja során először kerültek emberek a Hold közvetlen közelébe.

Világtörténelmi pillanat: lábnyom a Hold porában
Reuters/NASA Az Apollo-11 1969. júliusi útja során elsőként léptek emberek a Hold felszínére. A történelmi küldetés parancsnoka Neil Armstrong volt - az amerikai asztronauta az idén augusztusban ünnepli 79. születésnapját. A Columbia névre keresztelt parancsnoki kabint Michael Collins vezette, a rendszermérnök Buzz Aldrin volt - mindkettő ugyancsak idén volt 79 éves. Armstrong a világon elsőként lépett egy másik égitest felszínére.
A leszállás pillanatában hangzott el az azóta már történelmi mondás: "kis lépés egy embernek, nagy lépés az emberiségnek".

Az 1970. április 11-én indított Apollo-13 űrhajónak nem sikerült a kijelölt feladatot végrehajtania.
A start utáni harmadik napon a Földtől 330 ezer kilométeres távolságra felrobbant az egyik nagy nyomású oxigéntartály, amely megrongálta az űrhajót. Az asztronauták 250 km távolságban megkerülve a Holdat, ráálltak a Földre vezető pályára. Az irányítóközpont remélte, hogy a parancsnoki kabin belépési szöge megfelelő lesz, mivel kisebb szög esetén a kabin "lepattan" a Föld légköréről, míg nagyobb szögnél a nagy súrlódás miatt elég. (Hogy pontosan mi történt, azt a Tom Hanks főszereplésével készült amerikai film hűen ismertette.)

Az első két látogató, Neil Armstrong és Edwin Aldrin neve ma már fogalom - a többieké kevésbé ismert, pedig további tíz űrhajós követte az általuk kitaposott utat. (1972 decemberében utolsóként járt a Holdon az Apollo-17 misszió két űrhajósa, Eugene Cernan és Harrison Schmitt.) A hat leszállás során elhoztak közel háromszáznyolcvan kiló holdkőzetet, ott hagytak néhány eszközt. Kitűzték az amerikai zászlót és összejártak néhány kisebb térséget.

A NASA néhány éve összesítette az Apollo-program tudományos eredményeit. A holdkőzetek vizsgálatából, a helyszíni elemzésekből minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a Hold nem egy véletlenül idesodródott égitest, hanem együtt, egy helyen alakult ki Földünkkel. A Hold megőrizte a Naprendszer korai történetének (az első egymilliárd évnek) a nyomait, annak az időszaknak a felszínformáló erőit. Az összes holdkőzet valamilyen magas hőmérsékletet igénylő folyamat eredményeként jött létre és alig, vagy egyáltalán nem tartalmaznak vizet. (A sarkokon mégis vizet remélünk.) Az amerikaiak által gyűjtött holdkőzetből van egy darabka a Magyar Nemzeti Múzeumban. További tizennyolc kőzetmintát immáron tizenöt éve bérli az ELTE a NASA Johnson Űrközponttól. Azt a tudást is az Apollo-programnak köszönhetjük, hogy a Hold élettelen, nem találhatók rajta sem élő organizmusok, sem fosszíliák.

A Hold felfedezése mindössze hat repülés után abbamaradt. Túl drágának bizonyult a rá költött 25 milliárd dollár - ez mai árakon 250-300 milliárd dollár lenne.

Az utóbbi években újra érdekes lett a Hold. Űrszondák keringnek körülötte, némelyiket arra tervezték, hogy becsapódjon a felszínbe. Az Egyesült Államok mellett Kína is holdi űrbázis kiépítését fontolgatja.