belépés belépés | segítség segítség | hírlevél hírlevél | előfizetés előfizetés | RSS RSS | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2010. augusztus
1. vasárnap
HIRDETÉS
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS

A gondolatok teremtő erejéről, avagy: minden alkalom a legjobb!

A pozitív lelki beállítottság elméletének megalkotója, Napoleon Hill mondta egyszer: "Ne várj a legjobb alkalomra. Soha nem fog elérkezni." A 61 éves Novák András nemcsak idézi olykor ezt a mondást, de e szerint él. Így gondolkodott, amikor beatzenész vagy filmes lett, amikor a hetvenes években belecsapott a farmerbizniszbe, amikor később lelki vezetőt keresett Indiában, vagy amikor megalapította az ezoterikus könyvek kiadásával foglalkozó Édesvíz Kiadót. Azt mondja: minden alkalom a legjobb, csak hinni kell a sikerben. Ilyen egyszerű.

Trencsényi Zoltán| Népszabadság| 2009. július 16. |2 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

bagoly33 | 2009. július 18. | 00:09:52

Ha olvassa, akkor üdvözlöm!! Régebben dolgoztunk együtt, én csináltam a csomagküldő szolgálatot.. Jó arc, nem tudom, együtt van még a Park-kiadós csajjal?
Gábor

csillaga | 2009. július 16. | 18:43:43





Self-help can be no help
by Ed Halliwell, The Guardian, 15 July 2009

Source: http://www.guardian.co.uk/commentisfree/belief/2009/jul/15/self-help-positive-thinking

Quick fixes often make the underlying problems worse. Letting go of the desire for self-improvement is the answer

London, UK -- "Start each day by affirming peaceful, contented and happy attitudes and your days will tend to be pleasant and successful".


So wrote Norman Vincent Peale, author of the 1952 bestseller, The Power of Positive Thinking. Peale's prescription for contentment has been regurgitated and recycled in thousands of self-help books over the past half-century, but despite a never-ending avalanche of sales, the alluringly simple "think happy-be happy" formula hasn't made much of a dent in mental suffering. According to the World Health Organisation, depression is set to be the planet's second biggest cause of disability by 2020.

Now, a study published in Psychological Science confirms what many people have discovered from personal experience – not only do crude positive thinking techniques often fail, but for some they can be counterproductive. Researchers at the University of Waterloo in Ontario evaluated people's self-esteem levels before and after they were asked to repeat typical mantras such as, "I am a loveable person", and found that while the affirmations helped those who already felt good about themselves, they made subjects with low self-worth feel even worse.


For those of us weary of what psychiatrist Jimmie Holland calls the "tyranny of positive thinking", these results are more likely to boost our mood than ploughing through The Secret. It's not that optimism is a bad thing (it isn't), or that cultivating cheerfulness can't lead to a happier experience of life (it can), but in their eagerness to sell blanket positivity as a surefire cure for gloom, the self-help gurus miss out on a crucial first step to transformation – a willingness to accept your current circumstances.

Viewed from a Buddhist angle, self-help is an oxymoron. Any technique designed to bolster the self is bound to lead to more, not less suffering, because clinging to ego is considered the source of anguish in the first place. However, when we let go of the desire for self–improvement, we can relax with the mind instead of badgering it into well–being. By surrendering the battle with neurotic fixations, paradoxically they start to fall away, or at very least, the space created by dropping the struggle makes them seem less powerful, and loom less large.

Mature spiritual traditions tend to be good at developing this spacious mindset. Magnificent architecture, inspiring liturgies, and a community of practitioners dedicated to discovering ultimate reality, are reminders to expand beyond concerns about the self and see them in a panoramic perspective (to be "a grain of sand with gigantic eyes" as Chogyam Trungpa Rinpoche once put it). But neither is it a preserve of the religious – Richard Dawkins has written movingly of the awe to be experienced when opening up to a vast and wonderful natural world.

Crude positive thinking on the other hand, and self–help in general, tends towards the small–minded. Spawned in our materialist, consumerist culture, it locates problems and solutions within the tight confines of the individual (me, me, me!). This ignores the fact that our circumstances, and our thought patterns, are part of a wider set of causes and conditions – genetics, family history, social and economic situation, the existential limitations of birth, ageing, sickness and death – over which we may have little or no control. By telling people they can take full and immediate charge of their lives with a bit of early morning mental jiu-jitsu, advocates of positive thinking end up making some people feel even more frustrated – adding the guilt of failure to depression.

The authors of the Ontario study came to just that conclusion. Affirmations which fly in the face of facts, or negative perception of the facts, cruelly highlight the contrast between how some people would like to feel and how they actually feel. This then become another stick for self-flagellation, a reminder of all the ways in which that person feels inadequate.

Perhaps this is why the most promising new psychological treatments focus less on positive thinking and self–improvement, but on developing qualities such as acceptance, mindful awareness, wisdom and compassion. Indeed, out of five evidence-based recommendations for mental health made in the government's Foresight report last autumn, four could be considered recastings of traditional "spiritual" values – "Connect" (love others), "Keep Learning" (develop wisdom), "Take Notice" (meditate), and "Give" (be charitable). Whether you decide to view these strategies as spiritual is irrelevent – they lead to wellbeing irrespective of your take on the existence of God or the hereafter.

With his books Turning The Mind into An Ally,and Ruling Your World, Buddhist teacher Sakyong Mipham Rinpoche joked that he was trying to start a new publishing genre – "other-help" – to rival the mountains of ego–fuelling, Peale copycats stacked up at WH Smith and Waterstones. Clearly the genre has yet to takeoff, but the growing popularity of authors grounded in the acceptance approach (Pema Chödron, for example) suggests that more people are realising their minds cannot be cajoled into confidence by growling "I'm A Tiger" in front of the mirror.

HIRDETÉS

Népszabadság - Kurucz Árpád

- Nem az a furcsa, hogy én most itt állok, hanem az, hogy az unokám ma érettségizik - mondta Novák András egy nosztalgiakoncerten néhány hete, amikor az Anonymus együttes frontembereként, sok évtized után újra mikrofon elé állt, hogy egykori zenésztársaival időutazást tegyen a hatvanas évekbe. Aki egy múltba révedő, magát fiatalnak füllentő bácsit várt, tévedett. A színpadon egy laza, ám határozott énekes állt, akiről az első percekben kiderült, hogy meghökkentő természetességgel barangol az évtizedek között.

Novák András az ötvenes években cseperedett, öt lánytestvér között, meglehetős szegénységben. Egy gyakorta visszatérő álmára emlékszik, melyben önmagát látta, amint ül egy széken, ölében nagy zacskónyi, olcsó nápolyi, és boldog, kakaómaszatos arccal eszeget. Voltak azért merészebb vágyai is. Például az, hogy filmrendező lesz, és olyan filmeket készít majd, amilyet nagy kedvence, az Óz, a csodák csodája inspirál.

Ennek érdekében aztán gimnazista korában szabadidejének jelentős részét az Egyetemi Színpad különféle filmklubjaiban töltötte, hogy válogatás nélkül szippantsa magába a filmművészet remekeit. A hatvanas évek elején-közepén a film mellett a beatzene igézte meg, főként az Animals együttes muzsikája. Rajongott a csapat énekeséért, Eric Burdonért. Tizenöt évesen, az akkor megalakult Anonymus zenekar énekese lett, egyebek mellett Animals-slágereket is előadott.

HIRDETÉS

Egy évvel később autóstoppal Krakkóba utazott, hogy élőben lássa kedvenceit, s maga is meglepődött, amikor a koncert után néhány órával valahogy az Animals buszába keveredett, és bő két órát pajtáskodhatott a zenekar tagjaival. Talán életében először érezte meg ekkor, hogy "az erős vágy, a hit valami kifürkészhetetlen módon az események gócpontjába csoportosítja az energiákat, és mindent megold".

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

Később, miközben filmezni kezdett, és díjnyertes kisjátékfilmeket forgatott, különböző zenekarokban bukkant föl. Énekelt a Szivárvány együttesben, egy ideig Zoránnal szerepelt a Metró zenekarban, majd Radics Bélával a Tűzkerékben. Igaz, ott csupán néhány percet töltött: első fellépésükön Radicsnál a harmadik percben tetőzött az alkoholmérgezés. Hanyatt esett, és hortyogni kezdett, ezzel az előadás, valamint Novák András tűzkerekes pályafutása véget ért.

Úgy érezte, már nem habzik benne a muzsika, elfáradt, elege lett, ráadásul családot alapított, és kellett a pénz is. Átvitorlázott a maszek világba. Játék-ajándék készítő lett. Előbb visszapillantó tükörre akasztható, szőrmók ősembereivel járta a trafikokat, később saját maga készítette farmertáskákkal. Eleinte furcsa volt árut vinnie azokba a boltokba, ahol a zsebtükrökről még zenész önmaga mosolygott rá, de aztán megszokta.


Novák András meggazdagodott a divatárukból, és szabad emberként utazni kezdett. A Nyugatot járva rájött: ahonnan elment, az is börtön, de ahová érkezett, az is az, csak ott nagyobb az ablak, és hosszabb a sétaidő.
Népszabadság - Kurucz Árpád
Dőlni kezdett a pénz. Kivált amikor belevágott a farmernadrágbizniszbe, vagy amikor meghonosította a nálunk addig ismeretlen gyolcsruhát. Divatáru-készítő lett, néhány év múlva meg milliomos. Azt mondja, egy barátja fogalmazta meg Amerikából hazaérkezvén azt a figyelemre méltó tételt, miszerint: "Az, kint, az Egyesült Államok. Amerika itthon van."

Hanem rájött akkor, hiába van pénze, ha szabadsága nincs. Utazni kezdett. Ausztriába, Franciaországba, Hollandiába ment. Fényképezett, nyelvekkel, művészetekkel, a nagyvilággal ismerkedett. Valamint a kaszinókkal. Rulettezett. Nagyban játszott megint. Megszállottan kergette a szerencsét, a szerencse azonban most vigyorogva futott előle. Fordult a kocka: lett szabadsága, de elúszott a pénze. Megtanulta a mindennapokra is érvényes kaszinóbölcsességet: "aki mohó, pórul jár, mert nyerni lehet, veszteni kötelező, visszanyerni lehetetlen". Azt mondja, a Nyugatot járva rájött arra is: ahonnan elment, az is börtön, de ahová érkezett, az is az, csak ott nagyobb az ablak, és hosszabb a sétaidő.

Kezébe került a Bhagavad-Gita, és elképedve látta a hátoldalán Einstein szavait: "Amikor a Bhagavad-Gitát olvasom, azt kérdezem magamtól, hogyan teremtette Isten az Univerzumot. Minden más feleslegesnek tűnik."

Előbb egy könyvet kezdett írni addigi kalandjairól, Hazudj igazat címmel, aztán 1985-ben elutazott Indiába, és talált egy 92 éves mestert, aki mellett elsajátította a védikus tanokat. Azt mondja, fantasztikus hónapokat élt át akkor. Olyan iskolába járt, ahol nem volt kötelező lecke és tananyag. Mégis: spontán meg lehetett tanulni mindent, a mestertől, a többi tanítványtól, az "írásokból", ám tanításértékű volt a naphosszat tartó tánc és a zene, de még a virágok illata is.

Senki nem kötelezte semmire, ám mindenki tudta a dolgát. Novák András úgy fogalmaz: később ez lett az alapja "spirituális kapitalizmusának", ahol a lelkiség és a szellem kézen fogva jár a pénzzel. Amikor hazajött, megpróbálta befejezni a regényét, mely számára nagyon fontos volt, ám szomorúan döbbent rá: nem tudja befejezni. Mert már nem lényeges az összegzés, a múlt. Furcsa fénytörésbe került az idő.

Úgy döntött viszont, megjelenteti valahogy mestere tanait. 1988-ban Édesvíz néven kiadót alapított, amely ma már ezernél több ezoterikus könyvet jegyez, és piacvezető e területen. A művek alaptétele a pozitív gondolkodás, a hit, és az a tanítás, mely szerint a gondolatoknak teremtő erejük van. Arra biztatnak: mindannyian képesek vagyunk mások segítsége nélkül is felszabadítani a bennünk rejlő lehetőségeket.

Novák András mostanában megint rátalált a rockzenére, és régi szerelmére, a filmezésre is. A közelmúltban - kizárólag saját pénzéből, erejéből - megalapította filmprodukciós irodáját, melyben négy kisfilmet készített, egyebek mellett a Sziréna című kisjátékfilmet, amely 1956-ban játszódik, egy kisfiú és egy orosz katona végzetes találkozásáról szól. Most egy nagyjátékfilm tervein dolgozik, azt mondja, nemzetközi produkció lesz, külföldön készül, és Eric Burdon is énekelni fog benne - bár ő még nem tud erről, rövidesen belekezd a megvalósításába. Nem vár a legjobb alkalomra, megtanulta ugyanis: minden alkalom a legjobb.

Azt mondja, higgyünk ebben mi is, és ha hiszünk benne, lesz alkalmunk meggyőződni arról, hogy így van ez. Pontosan így.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

 

 

Címkék: arcok
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra
HIRDETÉS

HIRDETÉS
.