Miből készül a jó fürdőkád?
Néhány évtizede egyszerű dolgunk volt: a lemezkádnak legfeljebb a nagyszülőktől örökölt öntöttvas fürdőalkalmatosság jelenthetett konkurenciát. Napjainkban azonban egyre népszerűbb az akril, sőt üvegből is készül már kád, mosdó. Ahhoz, hogy dönteni tudjunk, ismernünk kell az egyes alapanyagok tulajdonságait.
Lemezkádak esetén az acéllemez és a zománcréteg az égetés során egy új, erős anyaggá ég össze, így nem lehet a zománcot a lemezről leválasztani. Igaz, a vékonyabb lemezből készült kádak minősége nem mindig megbízható, de készítenek már 2,5-3 mm lemezvastagságú (zománccal együtt akár 3,5 mm vastag) kádakat is, amelyekre 30 év garanciát vállal a gyártó. A zománcos kád, zuhanytálca előnye, hogy karcálló, de ha mégis megsérül (például beleejtünk egy nagyobb, éles tárgyat), a sérülés nem, vagy csak nehezen javítható.
Többféle színben kapható, sőt mintákkal díszített változatok is léteznek, színtartó, a fehér sem sárgul. Általában bírja a vegyszereket, savakat (bár a hosszú élettartam, a csillogás megtartása érdekében nem árt kerülni az agresszív tisztítószereket), és a cigarettacsikk sem tehet benne kárt. Ezek a kádak általában stabilak, "megállnak a saját lábukon", vagyis nem kell hozzájuk külön merevítés. Nagy előnyük, hogy általában ezek a legolcsóbbak. Hátrányuk, hogy hidegek, hamarabb kihűl bennük a fürdővíz.
Az akrilból készült termékek nagy előnye, hogy könynyűek. Jól alakítható, így a lemezhez képest sokkal többféle formájú kád, zuhanytálca (sőt, már mosdókagyló is) készülhet belőle, amelyek a lemezzel ellentétben melegek, és jobban tartják a hőt. Ugyanakkor sérülékenyek: a kisebb karcok javíthatók, de egy törés vagy repedés már nem. Ez pedig könynyen előfordulhat, nemcsak akkor, ha beleejtünk egy éles, súlyos tárgyat, de akkor is, ha a kád nem túl jó minőségű, és a hajlatoknál vékonyabb az anyag, vagy ha a kádat nem rögzítették megfelelően, stabilan.
Egyes műanyag kádak sárgulhatnak, például akkor, ha nyílt égésterű bojler van a fürdőszobában. A környezetvédők számára bizonyára az a legmeggyőzőbb érv, hogy a kidobott kád, zuhanytálca még hosszú évszázadok múlva sem tűnik el. Az áruk általában magasabb (amit tovább emelnek a szükséges lábak és az előlap).
Az öntöttvas kádak általában szépek, értéket képviselnek, jó hőtartóak, de súlyosak, és a zománc ezeken is sérülhet, ráadásul viszonylag korlátozott a forma- és méretválaszték. Manapság kaphatók már üvegből készült kádak is, amelyek ugyan látványosak, de kevésbé praktikusak: törékenyek, nem jól tartják meg a hőt.
Bármilyen anyagból is legyen a kiválasztott kád, egy dologra érdemes kicsit többet áldozni: egy olyan bevonatra, amely megnehezíti a piszok és a víz megtapadását, megkönynyítve ezzel a tisztítást. Ezek a bevonatok gyártónként más-más néven ismertek, de működésük általában azon alapszik, hogy a különlegesen sima felületen egyszerűen nem tud megtapadni semmi. Értelemszerűen az így kezelt kádakat nem szabad súrolóporral, vegyszerekkel tisztani. Arról, hogy a megvásárolni kívánt terméken tényleg van-e ilyen bevonat, egyszerűen meggyőződhetünk: ha sima filctollal rajzolunk egy vonalat a felületre, a festék elfolyik - ha a vonal szép szabályos marad, akkor bizony hiányzik a védőréteg.
