Peter Zumthor

Népszabadság - Móricz Simon

Három hétig hamvadt a fa. A kápolna belső szerkezetét alkotó fagúla a szénégetők máglyáihoz hasonlatosan égett ki. A belső kéreg így a szálfák elszenesedett lenyomata. A fákat a közeli erdőben vágták ki, és lágy vonalat követő alaprajz mentén rakták gúlába. A külső kaloda ezzel szemben szigorú ötszegletű hasáb.

A két zsaluzat közét a megrendelő német farmer családja és barátaik töltötték meg vörös homokkal és folyami kaviccsal kevert betonnal. Fél métert haladtak naponta. A színben és vastagságban is eltérő rétegek 12 méter magasan rakódnak egymásra. Az ablaktalan torony belsejébe súlyos ólomajtón át vezet az út. A tűz örök mozdulatlanságba merevedett hullámait csak az építmény tetején hagyott csepp alakú nyílás világítja meg. A beáramló fény szikrázóan tükröződik vissza az újrahasznosított ólomból régi kézműves technikával öntött többrétegű padlón. A kerékbe szorított kereszten homoktálcába fúrt gyertyák imbolygó fénye reszket. A belépőre súlyos köntösként borul a megérkezés csendje.

Peter Zumthor szereti a csendet. Az építészek Nobel-díjának tartott Pritzker-díj idei győztese gyönyörűnek érzi az épületek csendjét. Olyasféle tulajdonságokat társít hozzá, mint a méltóság, a magától értetődő természetesség, az időtállóság, a jelenlét és az erkölcsi következetesség, no meg a melegség és az érzékiség. Mindezt persze csak azokra az épületekre tartja igaznak, amelyek csak önmagukkal azonosak. Nem képviselnek semmit, csak vannak.

Peter Zumthor egyébként sem szeret beszélni az épületeiről. (Másról se nagyon.) Úgy véli, a házak beszélnek maguktól is, időnként többet is, mint kellene. A svájci hegyekben élő építész nem szereti a locsogást, se az emberekét, se az épületekét. A pazarlón, különleges formákra törekedő épületek elkedvetlenítik. A jó építészetnek az embert kell fölemelnie és nem lyukat beszélnie a hasába. Úgy véli, hogy a lényegtelent ünneplő társadalomban az építészet ellenállást fejthet ki, szembeszállhat a formák és jelentések pazarlásával.

A kölni Kolumba Múzeum
Népszabadság Zumthor épületei szigorúak, szűkszavúak és büszkék. Akárcsak az apja, aki műbútorasztalosként kereste kenyerét. Fiát is ennek szánta. Peter Zumthor számára az építészet nem választás volt, hanem menekülés. A műhely és a bolt elől. A szakmát azonban kitanulta, és máig különleges vonzalommal bír a tradicionális kézműves technikák és a természetes anyagok iránt. Tudását Bázelben - itt formatervezést és belsőépítészetet tanult -, illetve a New York-i Pratt Intézetben mélyítette el. Utóbbiban szerezte meg építészdiplomáját. Bár műveitől nem áll távol a költői elvontság, alapvetően a valóságos, megfogható dolgokat szereti. A jó bort, a jó kenyeret és a jó dzsesszt.

Az apa árnyéka azonban egészen a kölni Kolumba Múzeumig vetült. Petert gyakran vitték szülei múzeumba, ám a kisfiú unalmasnak és kissé büntetés ízűnek érezte a látogatásokat. Az érsekségi gyűjteményt befogadó épület tervezése így különleges kihívást jelentett számára. S ennél is többet. Súlyos terhet. Méltó teret alkotni a katedrális ablakán kinéző Madonna köré, aki szenvedései közepette is mosolyog. Kiállítóteret tervezni a hitnek és a reménynek.

A Bilbao-effektussal - Frank Gehry különleges szoborépülete egyenrangúvá emelte a kiállítások tárgyait, illetve a bemutatásukat szolgáló épületet - szemben haladva semleges teret alkotott, ahol a hangsúly a ház helyett a bemutatott műtárgyakon van. A több rétegben és korban egymásra rakódott templomromok fölé és köré Zumthor lyukacsos téglafalat emelt, amely eszköztelenséggel teremt különleges atmoszférát. S közben tökéletesen működik. A lengyel munkások által hagyományos kézművestechnikával emelt épület falaiban hűtött víz kering az évszázados romok állapotromlását megelőzendő.

Peter Zumthor válogatós. Ritkán indul tervpályázatokon. Csak azok a munkák keltik fel az érdeklődését, amelyben esélye van szépet alkotni, olyan épületet emelni, amely kifejez valamit az ember lényegéből. Divatoktól és hóbortoktól érintetlenül tervez. A megbízások többségét visszautasítja, csak akkor fogad el felkérést, ha az épület programja mélyen vonzza. A Pritzker-zsűri a határozott és kompromisszumok nélküli munka előtt tisztelgett a díjjal. Peter Zumhtor úgy véli, hogy az elismerés reményt adhat a fiatal szakembereknek, hogy a minőségi építészeti munkára való törekvés különleges hírverés nélkül is láthatóvá válhat. Ő maga igyekszik is távol maradni a média kavarta hullámveréstől.

A valsi termálfürdőt átadása után néhány évvel műemlékké nyilvánították
Népszabadság Szenvedélyes építésznek vallja magát, aki minden épületéhez erős érzelmi szálakkal kötődik, ugyanakkor visszautasítja a kommersz csábítást. Vonzalmai átlagosan négy-öt évig tartanak, de akár egy évtizedig is jelen lehetnek az életében. Nem vagyok lassú, csak becsületes - háborodik fel a munkatempóját érő kritikákon. Munkamódszerét éppoly gondosan alakítja, mint épületeit. Addig nem engedi ki kezei közül a tervet, amíg minden részletében nem érzi tökéletesnek. Mindehhez a svájci Alpok között megbúvó Haldenstein ad tökéletes hátteret.

Csaknem negyven évvel ezelőtt műemlékvédelmi szakemberként érkezett Graubündenbe, ahol később irodát nyitott. A saját farmján. Állítása szerint a felújított régi épületekről egyáltalán nem rí le, hogy építész lakja. Egyszerűek, természetesek. Kollégái is a birtokon élnek. Egyetlen egy régi barát kivételével mindanynyian fiatal kezdő építészek, akik tanulni jönnek hozzá és két-három évente cserélődnek. Nem tanítja őket, nem magyaráz és nem okít, csupán beszélget. Ahogy a családban terelgetik a gyermeket.

A magánélet és a munka határai összemosódnak. Színtere a lakókonyha. - Mindig dolgozom. S ha nem dolgozom, akkor dolgozom igazán - magyarázza Peter Zumhtor. - Az építészet számomra nem munka, hanem az élet maga. Folytonos kölcsönhatások sorozata. Nincs szabadidőm, nincs kutyám és hobbim se. Minden érdekel. Olyan vagyok, mint egy kisfiú, mindenre rácsodálkozom. A fiam szerint soha nem növök fel - mosolyodik el. A három gyerek mindenesetre követte a példáját: messze elkerülte apja hivatását. Felesége viszont megértő társa a tökéletességért folytatott örök küzdelemben.

Ritkán hagyja egyedül. Utál utazni. Állítása szerint idejének legfeljebb felét töltheti otthonától távol, különben megbetegszik. Az ideális arány az egynegyed. Megrendeléseinek zömét honfitársaitól kapja, de időnként hagyja magát elcsábítani Európa más országaiba, sőt az Egyesült Államokba is. Szinte minden terve díjat arat. Közülük is kiemelkedik a Mies van der Rohe-díjjal honorált bregenzi művészeti múzeum, illetve a legrangosabb művészeti elismerést - a japán Praemium Imperalét - megszerző kölni Kolumba Múzeum. A félig sziklába vájt, félig ráépített valsi termálfürdőt alig néhány évvel az átadás után védett műemlékké nyilvánították. Épületeiből - legyen az templom, múzeum, lakóépület, nyugdíjas otthon vagy fürdő - erős spiritualitás sugárzik.

Sokan szeretnék bejárni vele az alkotás útját. Münchentől Bostonig számos neves építész-iskola oktatója, de ha teheti, kerüli a konferenciákat és nem kedveli a prezentációkat sem. Alkotásairól is ritkán beszél. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárrá avatásakor azonban kivételt tett és nagy sikerű előadást tartott a Pritzker-díj-átadás előtti hetekben.

De egyetlen díj sem csillapíthatja ádáz sóvárgását a tökéletességre. Hiába égette bele a Burder Klaus-kápolna falába.

Kapcsolódó cikkek: Egymásnak teremtve | Parasztwellness: a Szőke-birodalom | Snétberger Ferenc: 'Ismerem a rasszizmust' | A mexikói konkvisztádor | A szolnoki Indiana Jones