Népszabadság - Kocsis Zoltán

Ilyenkor mindig előrukkol valami meglepetéssel: hol egy Salvador Dalí-kollekció, hol egy Toulouse-Lautrec-válogatás van nála, az idén pedig egy Joan Miró-anyagot hozott magával. Egy ideje ugyanis - mint valami modern kultúrfelelős - magyarországi vidéki múzeumoknak ad néhány hónapra kölcsön a saját gyűjteményéből való, egy-egy világhírű művész alkotásaiból összeállított anyagot. Ingyen. Második otthonától, Badacsonytomajtól még a kiállítás bevételéből sem kér pénzt, máshol - Sopronban, Győrben, Pápán - is csak a bevétel felére tart igényt.

Mielőtt e sajátos kultúrmisszió hátterét megvilágítanánk, érdemes felidézni kalandos élete főbb állomásait. Például azt a mozzanatot, amikor az 1960-as évek végén, érettségi előtt odaállt az édesapja elé azzal, hogy a párizsi Sorbonne-ra szeretne egyetemre járni. A papa - akire az idősebbek még jól emlékezhetnek, hiszen Csikós-Nagy Béla csaknem három évtizeden át töltötte be az Országos Anyag- és Árhivatal elnöki tisztét - majdnem szívinfarktust kapott a lánya ötletétől, de azért benyújtotta a kérelmet a Külügyminisztériumba, ahonnan hamarosan egy dörgedelmes levelet küldtek a családnak. Ebben szétzúzták a kapitalista országba vágyó fiatal lány álmait, egyúttal a Sorbonne helyett figyelmébe ajánlották a magyarországi egyetemeket.

- Nem csak az apám volt közgazdász a családban, hanem mindenki, az édesanyám és a nővérem is, úgyhogy logikusnak tűnt, hogy én is az legyek - mondja Csikós-Nagy Zsuzsa. - El is végeztem Budapesten az egyetemet, majd a hetvenes évek elején a külkereskedelemmel foglalkozó Technoimpexhez kerültem. Egy kezdő közgazdásznak álmodnia sem lehetett volna jobb helyről. De nekem hiányzott valami. Éreztem, hogy nem ez az én világom.

Három évig bírta, aztán vett egy merész fordulatot. Otthagyta az állását, elment festészetet tanulni, dolgozott az akkoriban közkedvelt műsorban, a Táskarádióban, cikkeket írt a Nők Lapjának, elvégezte Nemeskürty István filmforgatókönyv-író kurzusát. Közben kétszer férjhez ment, majd kétszer elvált.

A harmadik férjével 1976-ban találkozott először, kétéves ismeretség után lett a menyasszonya. Nem volt egyszerű eset, mivel egy '56-os emigránsba szeretett bele, akinek akkor már egy jól menő galériája volt New Yorkban. Az édesapja közölte vele: ha megint engedélyt akar kérni az országból való távozásra, rá ne számítson. Így aztán egyedül ment be a pártközpontba. Alig egy hónapot kellett várnia a pecsétre. Talán a Duna-parti fehér házban is jobbnak látták, ha megszabadulnak az árhivatal elnökének túlságosan is energikus, a szabályokat meglehetősen lazán kezelő lányától.

Csikós-Nagy Zsuzsa 31 éve él Manhattanben. Amíg a harmadik férjét el nem veszítette, főként a filmszakmában dolgozott, párja 1990-es halála után pedig átvette a megörökölt galéria irányítását. Egy évvel később negyedszer is férjhez ment jelenlegi párjához, egy New York-i ügyvédhez, aki negyven éve vezeti a saját irodáját a Fifth Avenue-n. Mindezt csak azért érdemes megemlíteni, hogy világos legyen: Csikós-Nagy Zsuzsa tehetős ember. Mifelénk ezt sokan szégyellik, a tengerentúlon inkább büszkék rá az emberek.

- Mindig is szerettem a pénzzel foglalkozni, a megfelelő anyagi háttér ugyanis szabadságot ad az embernek, hogy megvalósíthassa a terveit - mondja az aszszony. - A luxus sohasem érdekelt, viszont az életem legfontosabb tevékenységeihez sok pénzre van szükség. Elsősorban az alkotáshoz és a műgyűjtéshez.

A képzőművész Csikós-Nagy Zsuzsa főként fotókat és rajzokat ötvöző installációkat készít, műveivel elsősorban a globalizáció és a környezetszennyezés veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet. Közben folyamatosan gyarapítja a képzőművészeti gyűjteményét: főként huszadik századi nyomatokat. Rézkarcokat, fametszeteket, ceruzarajzokat gyűjt, a mintegy négyezer darabos kollekciójában számos Dalí-, Miró-, Picasso-, Toulouse-Lautrec-, Renoir-, Matisse-sorozat található. A szíve csücske mégis az a 150 darabos, magyar alkotók festményeiből álló anyag, amelyben többek között Munkácsy, Mednyánszky, Csók István, Markó Károly, Moholy-Nagy László és Kassák Lajos képei is szerepelnek. Azt mondja, élete fő műve maga a gyűjtemény, pontosabban annak folyamatos alakítása. Ha valaki venné a fáradságot, és áttanulmányozná, miként formálódott az elmúlt húsz évben a kollekció, a személyisége legrejtettebb színeit is megismerhetné.

- Aukciókon veszek részt, járom a galériákat és az ócskapiacokat, hagyatékokat vásárolok fel, gyűjtőkkel alkudozom, ilyenkor a galéria vezetését rábízom a lá-nyomra - mondja Csikós-Nagy Zsuzsa. - Most is ő tartja a frontot Manhattanben.

A New York-i asszonynak ugyanis éppen Badacsonytomajon van dolga. Május elején nyílt meg a nyár végéig nyitva tartó kiállítás a helyi Egry József Múzeumban a saját gyűjteményéből általa kiválasztott Joan Miró-alkotásokból.

Krisztin N. László, a balatoni kisváros polgármestere azt mondja: Csikós-Nagy Zsuzsa segítsége nélkül valószínűleg már bezárhatták volna a múzeumot.

- A korábban veszteségesen működő intézmény a két évvel ezelőtti Dalí-, és a tavalyi Toulouse-Lautrec-kiállításoknak köszönhetően mindkét évet nyereséggel zárta - mondja a polgármester. - Ezt várjuk az idei Miró-tárlattól is.

Csikós-Nagy Zsuzsa számára különleges élményt jelent az ingyenkiállítás. Nem csak az anyagot adja, de ő is rendezi a tárlatot, imádja saját maga bekeretezni a képeket, mindig ott sürgölődik a kiállító-terem berendezésekor.

- Tartozom ennyivel a magyar embereknek, különösen a badacsonyiaknak - mondja az asszony. - Amikor két éve az első kiállítást rendeztük itt, odajöttek hozzám a helybeli nyugdíjasok, és azt mondták, nagyon hálásak nekem, mert soha nem gondolták volna, hogy egyszer még élőben láthatnak egy Salvador Dalí-alkotást. Nekem pedig még soha nem esett ilyen jól egy köszönet.

Kapcsolódó cikkek: Kávékirály | A kórusvezető | Az óvó bácsi | A mexikói konkvisztádor | A szolnoki Indiana Jones